2008. 03. 25.
   Tényleg nem kérek érte pénzt, ha bejön, de megkérném azt a gyártót, amely a "Mester" nevű szilikonszötyméket gyártja, hogy legalább gondolkozzon el az "Amatőr" termékcsaládon is, a különbség annyi volna, hogy lenne mondjuk két, nem, öt ("Fakéz" termékcsalád) perc korrigálni, nem húzna meg menten a getva, hogy amikor az ember megpróbálja leszedni a felesleget, csak szétkenje a picsába.

2008. 03. 24.
   A Schäfer butik mint ultimate bizbaszáruház saját létével, hogy nem ment azonnal csődbe, bizonyítja, hogy igenis vannak olyan emberek, akik vesznek például világító őzet (2 db/cs) . "Kedves párost alkotnak a világítással vagy anélkül is az őzek. A fényről 10, illetve 20 izzós égősor gondoskodik, a műgyantából készült anyuka és kölyke pedig szépen megbújik a természet lágy ölén. Kézzel megfestve, az őzek közös áramkörre kötve. Adapterrel." Ez az utoljára odadobott "adapterrel" már szorzószámmal üt. És ennek az áruháznak a katalógusát találtam meg a budiban.

  "Hogyan készül" sorozatunkban "A húsvéti nyúl, amint éppen".
12:30 - Pisilni kell.
12:32 - Húbasszameg.
12:47 - Nyomtál?
12:50 - Mivammá? Itt azt írja, hogy gyorslift.
12:55 - Maga csak kamuzik.
12:56 - Maga nem kamuzik. Feri!!
12:59 - Ne nyomjon, ne nyomjon, csak sóhajtson.
13:10 - Mondtam, hogy ne nyomjon!! Szóval a Bayern München ön szerint is BEK-esélyes?
13:20 - Most már nyomhat, a doktor úr már a gyorsliftben van. -Akkor inkább még ne nyomjon.
13:25 - De szép! - Jézusatyaúristen, milyen lehet, amikor ronda?

2008. 03. 17.
   Navégre. Egyrészt leadtam azt a kinyomtatva mintegy egyméteres Excel-táblázatot, amit két hete kellett volna leadnom, de a bele való számokat három napja adták ide, gondosan öt különböző pedofil-fáljban, nehogy csak úgy kopipésztelni lehessen. Közben utolsó pillanatban upgrádoltam magam két vizsgával MCSE 2003-ra, mondjuk a mai eredmény nem az lesz, amit aranykeretben kiteszek a falra, de meglett. Előtte tulajdonképpen gondolkoztam, hogy fel kellene húzni pár virtuálszervert meg virtuálpécét és azokkal bohóckodni, de két excel-túra, meg úgy a hatvanadik és a nyolcvanadik papírzsebkendő között úgy döntöttem, elég lesz elolvasni a könyvet. Mindegy, megvan, már csak öt ajtókeretet kell kiglettelnem meg lefestenem és már szinte neki is állhatok valami újnak, mert nejem közben ráért gondolkodni valamin

   pontosan mint amikor Lujza megszólal, hogy "Te Jenő, azt olvastam az újságban..." csak nejem nem olvasta az újságban, hanem elgondolkozott azon, de az eredmény ugyanolyan kétségbeejtő

    és abból jó még nemigen sült ki, érdekes módon még sosem gondolt ki olyasmit például, hogy menjek el egy thai masszázsszalonba, vagy de jó volna, ha elugranék a Pagonyba és okádék részegen jönnék haza, mert az milyen férfias.

   A gyerek absztrakciós készsége sem valami hűde. Vagy én nem magyarázok jól, nem tudom. Kapott egy kis bűvészkészletet, nagyjából automata mutatványokkal és úgy döntött, hogy ezzel villant majd az iskolában, mert lesz ott mini kimittud és ő ezzel indul. Mármint a bűvészkedéssel. És kurvára nem hitte el nekem, hogy azért ezt gyakorolni is kéne nem is kicsit. Ez mondjuk egy dolog

   másnap megkérdeztem, na, hogyan ment a bűvészkedés. "Hát, nem valami jól" bökte ki nagy nehezen, valószínűleg beégett keményen, hehehe

   de amikor azt nem bírja sehogy felfogni, hogy ez trükk, csalás, és pontosan az benne a poén, hogy a többiek nem tudják, hogy mi benne a trükk, az azért lelombozó. Mutattam neki egy-két trükköt

   jajaja, nekem is volt kis bűvészdobozom, hogy a picsába ne, könyvem az még most is van, ifjúkorában az ember sok mindennel foglalkozik, amíg el nem dönti, mi lesz a fő irány. Hálistennek a kis kémikus felszerelésem egy költözéskor elveszett, nem örülnék, ha a gyerek hirtelen puskaport kezdene gyártani a konyhában, mint én annak idején, szerencsére anyám nem bökte ki, mert nem a konyhában, hanem az udvaron robbantgattam

   alap kártyakitalálós, válassz egyet, tedd vissza, emeld át, én is átemelem, megkeverem, odanézz, egy lap megfordult, pont ezt választottad az előbb, nahát. Ohó, mondta, ezt én is meg tudom csinálni! És utánam csinálta. Mármint addig a részig, hogy egy lap megfordult, mert neki nem volt egy lapja sem fordítva. És nagyon nem értette, ilyenkor mi van. Na látod, mondtam, ez a trükk, csináltam közben valami olyasmit, amiről te nem tudsz és amit nem is vettél észre. És még nekifutott párszor -nem hagyta, hogy megmutassam, hogy hogy kell, mert ezt ő is tudja- és többedszerre sem fogta fel, hogy van különbség aközött, amit ő csinál, meg amit én csinálok. Reménykedem, persze, hogy majd fejlődik, de azért ilyenkor kicsit mindig kétségbeesek, hogy rá kell készülnöm az olyasfajta fasz mondatokra, mint a "nem baj, fiam, ha utcaseprő leszel, csak a te utcád legyen a legtisztább".

2008. 03. 16.
   Ünnepel az ország, nekem meg mindjárt leesik az arcom a fejemről, úgy tolja a takony kifele.

2008. 03. 10.
   Gondoltam, hogy sok tufa van az országban, de hogy ennyi, arra nem számítottam. Igen, a népszavazásra gondolok. Akár a közvetlen kérdést nézem (nem adok pézt, ingyékell), akár a nagyobb távlatot (gyurcsánytakaroggy), elég elszomorító az eredmény. Úgyis valaki félreérti, mindegy. Majd példabeszédben. Úgy legalább még pontatlanabb és félreérthetőbb.

   Legyen két fogkrémgyár. Reklámozzák a saját terméküket, a másikét meg persze fikázzák, függetlenül attól a ténytől, hogy a fogkrém alapanyaga mindkét esetben a lószar. A reklámok értékét ugye ismerjük, egy belső értekezleten a HerbaFaeces igazgatója ki is mondja, amit egyébként mindenki tud

   Ez bazmeg, ez a prüdéria. Ezt nem bírom. A lószar az lószar. És bármit mondanak róla, az lószar. Ráadásul ha tisztán látszik, hogy lószar, akkor miért kell felháborodni, ha valaki kimondja, hogy lószar

    hogy ők a reklámjukban hazudnak, amikor azt mondják, hogy a fogkrémükben apró rubinok fogják finoman masszírozni az ínyt, nyilván azért, hogy az emberek a HerbaFaecest vegyék, függetlenül annak bármilyen tulajdonságától. A CsisztoFekál ezt azonnal felkapja és ellenkampányában ezt állandóan hajtogatja is, nem mintha a CsisztoFekál annyira más lett volna, amikor mentolos gyémántdarabkákat ígért.

   Közben meg az emberek foga folyamatosan barnul, mert hát a lószar az csak lószar. Végül a HerbaFaeces kijön az üvegtörmelékes fogkrémmel, mert -hát épp nem rubin, de valami. A CsisztoFekál azonnal hatalmas ellenkampányba kezd, hogy le az üvegtörmelékkel, mert az csikar, meg miért adj pénzt az üvegtörmelékre, ha a lószarért már fizettél és egyáltalán ki a HerbaFaecessel a piacról.

   Tisztelt hölgyeim és uraim, egy ekkora ügynél (mármint hogy romlik a magyarság fogazata) egyszerűen lehetetlen jó fogkrémet csinálni, olyat, ami mindenkinek minden bajára jó. Sokfelől meg lehet közelíteni a kérdést, az üvegtörmelék egyszerre fáj is meg szedi is le a lepedéket. De valamit kell csinálni, mert a sima lószar szemmel látható, hogy nem elég. És a sok buta paraszt erre, mármint az egyáltalán valami csinálásra mondta, hogy nem. És ez fáj. És a CsisztoFekál sem mond semmi értelmeset azon kívül, hogy a HerbaFaeces hazudik, meg hogy vissza az üvegtörmelék nélküli lószart.

   Ez pedig már merőben elvi kérdés. Az is fáj, voltak, akik faszt rajzoltak a szavazólapra egy "nem" helyett, inkább lett volna érvenyes a szavazatuk. Az előzetes felmérésekből már látszott, hogy érvényes lesz a népszavazás, tökéletesen függetlenül attól , hányan szavaznak nemmel. Akkor meg már szavazzunk nemmel, hadd látsszon. Itt szépen át tudnék csúszni abba, hogy a közgazdaságtan és a jog miért nem tudomány a szó klasszikus értelmében (következetes, zárt rendszert alkotó szabályokkal bíró konstrukció, amelyben azonos bemeneti adatokkal mindenki azonos kimeneti adatokra jut), de hagyjuk, holnap meg majd megírom, hogy hogy fostam be.

2008. 03. 06.
   Huhú, tegnap láttam az új vetélkedőt a tévékettőn! Jakupcsek, az ötvenes tini néz félrehangolt szemöldökkel

   nem is tudom, férfiember akkor vág ilyen arcot, ha meglátja szopásra álló szájjal egyenesen őfelé jönni a ki tudja, mire készülő dinamitosmellényes Eva Herzigovát és nem tudja, hogy örüljön-e neki nagyon, vagy szaladjon, de kibaszott gyorsan

   a szerencsétlen ostoba libára

   tényleg, valóban, igazán nem is sejtette, hogy ilyen kérdéseket tesznek majd fel neki apuka-anyuka-barátnő-kolléga meg másik pár millió ember füle hallatára és szeme láttára?

   hogy nahát, tényleg, maga már volt zenésszel...?, maga már volt többel is...?, magát már tényleg kötözték ki szex közben...? Meséljen...!
   Meséljen, bazmeg! Ekkor döntöttem úgy, hogy ez rosszabb, mint a Máté Krisztás Leggyengébb láncszem.

- Jól beijesztettél, jöttél paplant húzni, aztán otthagytad.
- Ja, mert jött a gyerek ráfeküdt a huzatra és gondoltam, hagyom szórakozni és otthagytam.
- És aztán nem jöttél vissza.
- De, épp most akartam... aha, nem hagytad meg nekem, ugye? Önző voltál már megint...?!

2008. 03. 03.
   Gyakorló szülőként abszolút nem tudom, hogy a liberális nevelési elvek azok jók-e. Liberális nevelési elvek alatt azt értem, hogy a gyereknek elmagyarázzuk, mi helyes és mi nem, megbeszélünk vele mindent, és a legkisebb fizikai inzultus is simán az állatias ösztönein uralkodni nem tudó szülő csődje. Szerintem ezt simán olyan szakállas bácsik találták ki, akinek nem volt saját gyerekük, maximum Frau Müllert vagy a szobalányát, Gretchent kúrták, akik már láttak, mert sajátjuk nekik sem volt. Az egész abból indul ki, hogy a gyerek egy megfontolt, értelmes valaki, aki tud az impulzusain uralkodni és hallgat az észérvekre. Ez borzasztó hülyeség. A liberális nevelés eredményeképp a gyerek önző kis köcsög lesz, aki mindent megenged magának, mert tudja, hogy maximum emelt hangon elmagyarázzák neki, mennyire nem illik a szomszéd bácsi kabátját játékból felgyújtani és majd apa vagy anya kimossák a dologból meg vesznek a szomszéd bácsinak másik kabátot.
   Nyilván adtam a gyereknek, azért pampogok, önigazolásként, mert egyébként most már kicsit szégyellem magam. De amikor egész este azzal fárasztott, hogy játékkaratézzunk, de ellentétben velem ő üthet igaziból és közben kétszer tökön rúgott, az nem esett jól. Elsőre emelt hangon elmagyaráztam, hogy ezt nagyon nem szabad. Ezért kicsit sem volt szégyenérzetem, amikor a második után nyomtam neki egy rendesebb gyomrost. Nem nagyot, csak épp hogy érezze, hogy milyen, amikor fáj. Össze is csuklott, mint a colstok, nejem persze azonnal jött, mi ez a cirkusz, ordítva vádoltuk egymást a gyerekkel, ő, hogy én nagyot ütöttem, én pedig, hogy először is kétszer tökön rúgott, másodszor ha nagyot ütök, akkor nem itt fetrengene, hanem a teraszon, mert az üveget kiviszi a kis mocsadék. Nejem az égre emelte a szemét, "két hülye gyerek" sóhajtotta lemondóan, nyilván kikértem magamnak, nem vagyok már gyerek.

   Kezd a lakás visszaépülni, parketta lerakva, ajtók fent. Már amennyire. A szép szál fiatalembernek, aki jött, mondtam, hogy nem lesz egyszerű menet, mert itt egy derékszög, egy párhuzamos, egy sík nincs. Bah, mondta, megoldjuk, de arra nem gondolt, hogy ha nincs derékszög, akkor függőleges sincs, betette az ajtót függőlegesen, a teteje stimmelt, az alja négy centivel kijjebb volt. Ja, 2 m-en 4 cm eltérés a függőlegestől, precízek voltak a fiúk annakidején. Cserébe a vele szemben levő ajtónak az alját ha odatette a falhoz, a teteje lógott ki négy centit, hö, néztünk a nejemmel, paralelogramma alakú folyosónk van. Egyelőre szünet, a megoldás még függőben. Közben a vett kilincseket szereltem fel az ajtókra, mindegyik szorult, mert a lengyelek rosszul vágták ki az ajtólapot, a kilincslyuk egy centivel arrébb volt, mint kellett volna lennie, egy óra helyett egy napom ment rá, hihetetlen, bazmeg, mindig mások után kell dolgoznom.
   Bocsánat, ez így nem igaz, a gyereknevelést magam basztam el. De nem is, a feleségem, meg anyám, ők, én csak egyengetek.