2006. 02. 28.
   Az előbb megpróbáltam feltörni a Fidesz szerverét a fidesz-sargagyumolcs párossal, de nem sikerült.

   Amatőr vagyok.
   Elhívtak egy wireless hálózathoz, hogyhát hirtelen a laptop nem láti a térerőt és ettől kifogyott a zexplorerből a pina és hát ez ugye tarthatatlan állapot. Szerencsére volt egy másik gép is, dróton, nosza, wireless router csekköl, az jónak tűnt, bár ugye nincs nálam a dzsémszbondos szemüvegem, amivel meglátom az elektromágnesességet a levegőben, szóval ez még ettől lehet szar.
   Laptop (HP gyártmány, akinek ilyen van, már sejthet valamit) elő, benne valami inteles jószág, a hozzá tartozó ProSet azt mondta, hogy a rádiós hálózati kártya ki van kapcsolva (HP tulajok már mosolyognak). Hát akkor talán kapcsoljuk be. Az okosság szerint a nagy állapotikon alatt van egy "Wireless ON" gomb. A valóság meg az, hogy ilyen gomb nincs.
   A kártyának van saját eseménynaplója, ami határozottan leszögezi, hogy márpedig ő nem lát térerőt. Biztos ezért kapcsolja ki az okos laptop - mondtam magamban- hogy ezzel se bassza az akkumulátort.

    Drótos gépről internettúrás indul. Van a Microsoftnak valami WPA-frissítése, ami agyonüti a wireless hálózatot. Frissítés leszed, nem. Frissítés vissza. Lehet, hogy a "g" sorozatú protokollt utálja a gép. Átállít, nem. Visszaállít. Ötlet híján új driver leszed, telepít, eredmény ugyanaz (HP tulajok már a térdüket csapkodják a röhögéstől).
   Megpróbáltam a ProSetet agyonverni, hátha majd a vindóz maga. De ehhez hiányzik valami WZC vagy mi a faszom szerviz. Jól van, bazmeg, kapsz. Semmi (HP tulajok vinnyogva henteregnek).

   Valamit félrekattintottam a ProSet helpjében, egyszer csak előjött egy ábrasor, ami szerint az állapotikon egész másképp néz ki, amikor nincs térerő, mint ahogy most kinéz. Az ahogy most kinézés pedig kimondottan kikapcsolt kártyát jelent. Hát akkor valahogy csak be kell kapcsolni ezt a szart (HP tulajok hevesen bólogatnak, na végre, te fasz).

   Végül valami inteles supportoldalon találtam rá a majdnemmegfejtésre. Vannak olyan laptopok, amiken a wireless kártya hardverből kikapcsolható. Legtöbbször a Shift-F2-vel.
   Kipróbál, semmi, node gyakorlott ibm-esnek, aki hozzászokott, hogy van Fn gomb, ami olyan, mint a Shift vagy az Alt, csak ezzel a billentyűzetvilágítást, hangerőt, mákdarálót, ilyesmiket lehet kapcsolgatni, ez már komoly nyomot jelent. Billentyűzet végigkutat. Nincs extra gomb. HP support elő.

   Feleim, a HP notebook oldalán, ahol a bekapcsolóhuzattyú (ezért is vascsővel vernék végig a tervező ujjain) is van, attól egy centire van egy nyomógomb. Ezzel lehet a rádiós hálózati kártyát úgy kikapcsolni, hogy szoftverből nem lehet vele kezdeni semmit. És persze ugyanezzel lehet vissza is kapcsolni. Megnyomtam, püüttty és kész. Másfél órám ment rá, amíg azt a kurva gombot megtaláltam.
   Gratuláljatok.

2006. 02. 27.
   Tisztelt, Többé-Kevésbé Állandó Nővel Rendelkező Férfitársaim!

   Nyújtsák fel a kezüket mindazok, akik az "Én most elmegyek a gyerekkel a szomszédba névnapot köszönteni, neked meg csinált az apósod paradicsomos káposztát, ha akarsz, menj el érte" mondatból bármiféleképpen kiértik, hogy "de várd meg, amíg hazaérek és a gyerekkel együtt menjél, különben egész nap pufogni fogok".

   Aha, gondoltam, köszönöm.

2006. 02. 26.
    Nejem vett a virágboltban egy csodatojást. Kis műanyag vizespohárszerűség, benne némi szalma meg egy tojás. Meg kell öntözni és kikel belőle valami. Ahogy az okosság írta, az öntözés után valóban lerepedt a tojás teteje, és most valami randa barna nemtommi bújik elő lassan-lassan belőle. Nem csodálkoznék, ha reggel arra ébrednék, hogy a pohárban semmi sincs, viszont nekem meg le vannak rágva a lábujjaim.

   Burzsoá Nyugdíjasok: Gazdagnak születtem.

2006. 02. 24.
    A gyerek ki tudja mondani az "r" betűt, ennek nagyon örül is, sajnos szokásához híven mint mindent, ezt is túlzásba viszi, addig nyomja, amíg nem pörög rendesen, következésképp olyan vele egy beszélgetés, mintha egy náthás, francia anyanyelvű huszárral társalogna az ember ("apa kérrrhlek, hozd ide a papírrrhzsebkendőt, merrrht ki akarrrhom fújni az orrrrhomat.")

   Látogatóban ismerőséknél, nekik is van gyerekük, aki kedvesen azzal fogadott, hogy mind a tizenvalahány kilóját beleadva gyomron bokszolt a kis köcsög. Egy pillanatig kivártam, hogy a szülei -akik épp nejemet kísérték beljebb- eltűnjenek a horizontról, majd lenyomtam neki egy akkora sallert, hogy meglebbentek a fülei, aztán csendben megígértem neki, hogy ha valami hasonlóval próbálkozik a későbbiekben, menten kitaposom a belét. Becsületére legyen mondva, nem hisztizett be, viszont a látogatás komoly bozótharccá fejlődött.
   Mindkettőnknek vigyázni kellett arra, hogy a többiek észre ne vegyék, hogy itt alattomos küzdelem folyik. Ebben én szerepeltem jobban, hiába, a rutin. Ő véletlenül akarattal fejbebaszott valami kőkemény gumilabdával, hogy majd a szemem kiugrott. Én játékos birkózásba kezdtem vele, majd amikor éppen takarásban voltam, úgy megcsavartam az orrát, hogy eleredt a taknya. Ő papírdarabokat dobált a boromba, én pedig, amikor nem figyelt oda ("nézd csak, döglött sirály!"), leloptam a tábláról a beérkezőfélben levő kinevetavégénes bábuját.
   Önsajnálatom akkor hágott a csúcsra, amikor (produkció, tatatataaaam) énekelni kezdett, akkor azt kívántam, inkább vágná hozzám párszor a gumilabdáját. Hazafelé megígértettem nejemmel, hogy bármennyire is kedves emberek ezek, ide ne jöjjünk sűrűn.

   A macskorgona: Athanasius Kircher's Cat Piano. "Ki tudná nevetés nélkül megállni az efféle zenét?"

2006. 02. 21.
    Úgy döntöttem, tartok egy wellness-hétközbent, ami egyszerűen arról szól, hogy kiveszek öt nap szabadságot, kikapcsolom a telefont és otthon maradok. Ez egy tök jó dolog, reggel nejem dolgozóba el, gyerek oviba el és végre csend van és nyugalom. Meg mellékesen tényleg wellness, ami abból áll, hogy például elmegyek fogorvoshoz, a tárcámban lassan másfél éve hever az az inlay, ami leesett a fogamról és azóta nem sikerült eljutnom olyan helyre, ahol visszateszik.
   Meg normális orvoshoz. Csak úgy, felülvizsgálat, nem vagyok-e tudtomon kívül cukorbeteg vagy hermafrodita

   Azt a szegény ismerősömet sajnáltam nagyon, akinek lett valami pörsenés a pöcsén. Hosszasan morfondírozott, hogy mi legyen, a vele egy albérletben lakó biológushallgatók a szemrevételezés után összesúgtak és mondták, hogy menjen be az SZTK-ba és jelentkezzen be az ornitológiára. El is ment, nyilván a sajnálat már csak az orbitális röhögés után következett

   vagy biztosítási ügynök. Be is telefonáltam, hogy mikor lehet menni. "Bármikor", így a válasz. Be is mentem, tényleg mehettem vona bármikor, az én orvosom helyettesített valakit, kb. harmincan voltak előttem. Visszamentem a rendelés végefelé, az orvos már nem volt bent, viszont az asszisztense némi vita után megírta a laborbeutalót. Megjegyzem, ha ott maradok, a labor akkor is becsuk, mielőtt sorra kerülök.
   Másnap labor, eredmény következő nap délután lesz meg. Az orvos aznap viszont csak délelőtt rendel, tehát még egy nap. Ha rendes melós volnék, ez három nap szabadságot jelentene. Tisztelt egészségügy, értik, ugye, ne siránkozzanak, hogy a polgárok nem mennek el évente rendszeresen felülvizsgálatra.

2006. 02. 20.
    Nemtom, hol láttam. De örülök, hogy valakiknek mi, a kerekítési hiba is fontosak vagyunk. Választ -a kábítószer -ból oldalra dől.

2006. 02. 17.
   Régen volt már ilyen hétvégém, hogy kétszer is kellene egyszerre két helyen lennem. Nem mintha sajnálnám.

   "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2006. 02. 15.
    Ez a mindkét párt részéről szánalmas kardozás a mit töltöttünk/hekkeltünk le honnanhogyan számomra csupa szomorú tanulsággal szolgál. A számítástechnikai nívóról most ne beszéljünk, bár az is siralmas. De az egész handabandázásban a legkeservesebb a tegnap esti klubrádiós "internetes jogász" kislány volt, akit megkérdeztek, hogy egy "zárt szerverről"

   ez is, bazmeg. Hosszan ment a tornázás azon, hogy hogy is van ez a bonyolultság, most egy szerverhez vagy kell jelszó, vagy nem, vagy mi van? Most valamit vagy becsuknak, vagy nem, mi ez a hülyeség, hogy ilyen része is van egy szervernek, meg olyan is, hát nem egy szerverről beszélünk?
   Ezt próbálom időnként a makacsul hőbörgő szakmabelieknek elmagyarázni, hogy a nem szakmabeli az ilyen és pont. A szakmabelinek pedig ilyenkor át kell vedlenie tanárrá és igenis megértetni legalább valami példázaton keresztül a júzerrel, miről is van szó. Ha ez nem sikerül, az illető szakmabeli szakbarbár.

   nem jogosultnak adatot letölteni az jogállásilag micsoda.
   A kislány igazi szakértő jogászi éleslátással és lényegretöréssel azonnal elkezdte fejtegetni, hogy a jogvédett tartalmak letöltése bizony tényálladék. De mivel -jött rá nem kis idő múlva- tulajdonképpen nem jogvédett tartalomról van szó, ezért erősen elbizonytalanodott. Istenem, ennyire nem lehet valaki szakjogász.

    A "Ki törődik Kovács Pistivel?" szlogenű Lágymányosi-hídi Szadesz-plakátra valaki fefirkálta a választ. "Pedofil buzik." Azért Semjén ezzel a szakállas bácsizással maradandót alkotott és lássuk be, ez egy ilyen kaliberű politikusnál nem kis fegyvertény.
   A legkorrektebb kívülállást pedig a Madöf mutatta be a cuclis, "Felnőttek vagyunk! Ne vegyük be!" plakáttal. Nem ígérnek semmit, de azt talán betartják.

   Ez már két bejegyzés volt, megpróbálom mostantól betartani az önkéntes kampánycsendet.

2006. 02. 13.
    Az esélykiegyenlítés az... az jó dolog. Vagy nem. Mint a pozitív diszkrimináció. Ha valaki játszott már esélykiegyenlítős focimeccset

   Roppant egyszerű az ügy. Az hagyományos focihoz képes egyetlen plusz szabály van: az a csapat, amelyik éppen gólt rúgott, testületileg megiszik egy felest. A cserejátékosok is, hogy ne lehessen friss erővel nyerni. Egy kétórás barátságos mérkőzés nagyon bájos pankrációvá tud fejlődni (ez itt a mindennel küzdést jelenti: az ellenféllel, a labdával, a gravitációval, a fallal stb.) , ráadásul a focizni nem tudók is bátran beállhatnak, tekintettel arra, hogy egy órán belül senki nem lesz képes koordinált mozgásra. Azt a kínos kb. félórát, amikor már mindenki erőből játszik -mert technikából már nem tud- és zuhognak az irdatlanul megküldött labdák, valahogy ki kell bekkelni, bár tulajdonképpen addigra az ember fájdalomküszöbe is jelentősen megemelkedik

   az el tudja képzelni, milyen lehet egy esélykiegyenlítős számítógépjavítás. A meccset egyelőre döntetlenre adtam, a gép félig még szar, de a negyedik feles után (1. egyáltalán be lehet kapcsolni, 2. már be is bootol, 3. eldőlés nélkül, stabilan fel is áll, 4. alkalmazás is elindul) nem mertem tovább kísérteni a szerencsémet.

   Választások még sehol, de az europlakátok kb. fele már párthirdetésről szól, a média pedig tele az ígéretekkel, illetve annak kimutatásával, az illető ígéret miért faszság. Teljesen nyilvánvaló, hogy ha egy csepp eszük van, az ígéreteket nem tartják be, illetve én tudok legalább két olyan dologról, amiről idáig csend volt, pl. nyugodtan fel lehetne az élelmiszerek áfáját nyomni 15-ről 20%-ra, illetve a benzin jövedéki adóját is bátran lehetne emelni. Hörgés ugyan lenne, de hát ugye azt idáig senki nem ígérte meg, hogy ezek csökkenni fognak, tehát választási hazugságról nem lehetne szó, ráadásul telne belőle a 15. havi nyugdíjra is.

   Unom már ezt a színházat, amikor nem szakemberek játszanak hitelesdit a tulkoknak. Bár el kell ismernem, igazuk van

   Barnumot kérdezte megy egyszer egy barátja, hogyhogy megy cirkusza olyan ótvar mutatványokkal, mint a szakállas nő, meg efféle. Barnum kiállt az ablakba vele - az ablak a Trafalgar Square-re nézett- és megkérdezte tőle: "Szerinted hány ember fordul meg itt egy nap?" "Tízezer?" "Sokkal több, de legyen tízezer. És szerinted ebből mennyi az értelmes?" "Ezer?" "Sokkal kevesebb, de legyen ezer. Látod, én a kilencezer ostobára építek, a többit meg szórakoztassa más."

    valahogy meg kell győzni a népet a megfelelő akolba terelésről. Ezt a tulkozást a betelefonálós politikai rádióműsorok miatt mondom, az esetek kilencven százalékában azonnal megvonnám a betelefonálótól a szavazati jogot. "Hogy ez a Gyurcsány milyen snájdig egy fiatalember, rá fogok szavazni", illetve "Éppen itt az ideje, hogy Orbán úr rendet tegyen ezen a judeobolsevik-klerikálvadkaptalista szemétdombon".

   Viktort, az ígéretverseny abszolút vezetőjét teljesen megértem. 90-ben azzal kezdte, hogy "Tudom, hogy a mi programunk nem különösebben lelkesítő, de mindenkinek tudnia kellene, hogy mi csak annyit mondunk, ami Magyarországon ma megvalósítható.” Ez 22 képviselői helyre volt elég, plusz két Fidesz-Szadesz közös jelöltre (eleve ez, Fidesz-Szadesz közös jelölt, bazmeg!). 94-ben 22+1-re. Csodálkozik bárki is?

   Nem kellett volna innom.

2006. 02. 10.
    Szellemi renyheségben szenvedek, ezért mást idézek. Név nélkül, ne legyen neki rossz, ha majd valami vadparaszt állatvédő "Animal rights!" felkiáltással elkezd harcolni a macskák önrendelkezési jogáért és egy ilyen megszólalás a cigányozással vagy zsidózással azonos súlyú lesz. Az alapvetés a macskabenzin, amit már egyszer megkaptam. Bizonyos dolgok ismét előjönnek, mint a divatban.
   "És milyen lenne, ha az ember bemenne egy állatkereskedésbe és oktánszám alapján választana kis kedvencet? Hát nem lenne egy csodálatos világ? Nem is energiafüvet termesztenénk, hanem energiamacskát. Amikor mar rühes és csak a szaráshoz hajlandó megmozdulni, akkor nem megváltás-e neki, ha a kocsi tankjába gyömöszoljük inkabb? És összességében: Hajrá! Veled vagyunk!"
   Energiamacska...!

"A web2 a netvibes.com-mal kezdődik."
   Megnéztem, kibaszottul hasonlít az IBM Workplace-szörnyedvényére, annyi különbséggel, hogy ott minden szerveroldali, itt meg nem, "mintha egy kliens futna az ember gépén".
   Már nem tudom, hogy hol olvastam, de mélységesen egyetértek vele, hogy régen, amikor még csak nagygépek voltak, a júzer asztalán meg egy terminál, akkor ugye a júzer pötyögött, aztán amikor teleírta a képernyőt, rányomott villám gombra és a mű bekerült a nagygépbe és feldolgozódott. Kvázi mindig mindenki hálózaton volt.
   Aztán jött a PC-boom, mindenki örült, hogy van saját gépe, de igen hamar kiderült, hogy mégis jó az az összekötésdolog, hát lett hálózat és központi gép, aztán ennek megfelelően lettek a szerver-kliens alkalmazások ugyanazokkal az osztott erőforráskezelési problémákkal, amin a Kernighan meg a Ritchie már hatvanyolcban csak röhögött.

   Aztán jött a web, aztán kitalálták, hogy legyen szerveroldali programozás, ahol az ember csak kitölti a saját gépén az űrlapot , majd rábök a villám helyett a "send" gombra és a mű bekerül a szerverbe, azaz nagyjából ugyanaz történik, mint a hőskorban, csak mindez nem tudom, hány ezerszer nagyobb erőforrásigénnyel. Bizonyos dolgok ismét előjönnek, mint a divatban.
   A netvibes pedig tovább lépett és előállt webbel nehezített szerver-kliens alkalmazással . Nem tudom, mi lesz a következő kör, nagyon szarul tudok extrapolálni, a netpc vízója erősen beégett, pedig minden ebbe az irányba mutat, hogy lesz az embernek egy zsebakármije és azzal akárhonnan felakaszkodik a Nagy Adatbázisra (olyan lesz a zsebakármi, mint néprádió, ami csak Kossuthot meg Petőfit tudott), a zsebakármi böngészőjében nem lesz címsor, hanem automatikusan a "TheGrid" (a "web" utódja) oldalt hívja meg, amin minden ott lesz, ami őt érdekelheti, akár kell neki, akár nem, a virtuális befőttesüveg-baszástól

   Jut eszembe, azért is alkotunk nejemmel tökéletes párt, mert valamiért ő az üdítős üvegekről képtelen lecsavarni a kupakot, míg én a befőttesüvegek fedelével vagyok ugyanígy. Viszont én játszi könnyedséggel -na jó, néha csak relatíve- bontom az üdítőket, míg nejem az általam csak kalapáccsal nyithatónak ítélt befőttesüvegeket csak megfogja, ksztpkk, és már nyitva is

   a befőzési- és divattanácsokon át a tőzsdeárfolyamig. Eleve születéskor nemcsak TAJ-kártyát kap az ember, meg adóazonosítót, hanem logint is. Aztán az évek alatt szépen kialakul a portálja, először a szüleiéből mixeltet kapja meg, aztán később már testreszabhatja, ha jobban ért hozzá.

   Ilyenkor mindig hallatlanul ideges leszek, csak reggel nyugszom meg, amikor találkozom a Pista bácsival, aki már hazafelé jön Kocsordinéból és ha ezt mind elmondanám neki, akkor értetlenül nézne és inkább visszafordulna velem a Kocsordinéba és fizetne pár sört, csak hagyjam már abba ezt a hülyeséget, beszéljünk inkább a pináról.

2006. 02. 09.
    Nejem vett a gyereknek fürdővíz-zselésítő nemtommit. Két zacskó, a nagyobban van a tényállás, a kisebben pedig a tényállás-megszüntető. A nagyobb zacskó tartalma előírásszerűen működik, a víz bekékül és ...hát nem is tudom, körülbelül olyan érzés, mintha egy kád tapétaragasztóban pancsolna az ember. Érdekes élmény, ha valaki kicsit perverz, valószínűleg meg tudja szeretni.
   A kisebb zacskó kevésbé követi a használati utasítást, még másnap reggel is egy kádnyi kocsonya fölött tanakodtunk nejemmel, hogy ezt most vödrönként hordjuk ki a hóba vagy mi a fasz lesz, mert a lefolyót nem merjük kinyitni. Nejem valahogy csak megoldotta az ügyet, én pedig megdicsértem, hogy ügyes volt, van jövője a "Nejem Varázsboltjá"-nak, a macskát majd púpos háttal, kimeresztett karmokkal tömöm ki úgy, hogy fel lehessen csatolni a vállára (a szembe persze piros villogók), zabálják majd a népek.
   Szerintem nem fogja erőltetni, hogy megint vegyünk ilyet.

2006. 02. 05.
   A nagyon jól induló hétvége teljes takonykórba fordult. Egyelőre nem tudom, le fogok-e valaha jönni az orrcseppről.

   Azt sem fogom soha megtudni, hogy ha kérek egy táblázatot valakitől, akkor mi a jó istenfaszáért Powerpointban vagy Visioban küldi el? Meg vagyok én áldva a partnereimmel.

2006. 02. 02.
   Igen, Boondie az Unicum Nextet reklámozza. Én ugyan könnyedén átléptem a dolgon, mert nagyjából természetesnek tartottam, hogy ilyen klipet nem kevés pénz megcsinálni és a hanyagul odavetett "pár cég segítségével"-ből nyilván az egyik a Zwack volt. És annyira nem zavaró. A weboldal meglehetősen nyilvánvalóan (ebbe most nem megyek bele) mű-szar, de hát kit érdekel. Borat? Borat. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.
   Viszont felhívták a figyelmemet, hogy a subbacultcha valamelyik hírlevelében már szerepelt, hogy a Zwack egy Ali G-szerű figurával kezdi majd nyomatni a következő generációs (=kiskorúaknak is szánt) szeszeit. Hogy a levélírót idézzem: "Hm...?"

    A kreatív melómmal meg lehet, hogy befürdök, mert nem merek elég kreatív lenni. Ott tartok, hogy kitalálok számokat. Konkrétan két eszközt kellene összehasonlítanom, de az egyikről szinte semmi nincs az interneten. A cég saját maga ad meg grafikonokat, például "Eszköz teljesítménye a felhasználószám függvényében". Namost a számok akkorák, hogy valószínűleg a felhasználók fele az eszköz használata helyett lokálban pasziánszozik. Nem tudom, hogy akkor most ezt így hogy.

    Tanácstalan vagyok. Ez a web2? A del.icio.us meg a flickr? Ma rászántam magam és megnéztem mindkettőt és nem értem, mi ebben a nagy pláne azon felül, hogy mindenki teleszarhatja az internetet azokkal a dolgokkal, amelyekről -tévesen- azt hiszi, hogy érdekelhet másokat. Annyiban jobbak persze, mint az ingyenes magyar szolgáltatók, hogy nem kúrják tele reklámmal az egészet meg nincs popup, meg nem állnak le, meg szűnnek meg, meg hasonló gusztustalanságok. De mitől Next Generation meg Nagy Ugrás meg mittudomén? Talán majd rájövök egyszer.

2006. 02. 01.
   Tudom, már mindenkinek megvan, de akkor is. Boondie üt. A Stop nem értékelte valami nagyra, én szénné röhögtem magam. A trabantos videó sem semmi. Rögtön az elején a gumicsizmás-pufajkás csávó ahogy a szőrsapkájával elindítja a versenyt, az nagyon ott van.

   Végre lelégtelenítették a csőrendszert, most már van fűtés, be lehetett csukni a szerverszoba ajtaját. Azért az milyen gáz, amikor már azon gondolkozom, hogy az Exchange mellé elindítok egy processzortesztet is, hadd fűtsön, nem érdekes, ki mikor kap emilt.

   Nejem dühöngve mesélte, hogy a Tűzoltó utcában hétfőn, szerdán és pénteken van rendelés. Ha a gyereknek hétfőn este áll be a füle, akkor zamek. Ráadásul az asszisztensnő ordítozott is. De mekkora köcsögök ezek, értettem egyet.
   Két órával később, amikor a nejem a gyerek egyik orrlyukába fecskendővel sós víz be, másik orrlyukából porszívóval taknyos sós víz ki

   nem kell rohanni feljelenteni családon belüli erőszakért, ez a standard eljárás, a klinikán is ugyanez van, csak ott ipari méretű takonytartállyal meg rendes vákuummal állnak neki, a művelet kb. fél perc, marha kellemetlen (igen, kipróbáltam), de hatásos.

   processzust akarta eljátszani, a gyerek először megígértette vele, hogy ha azt mondja, hogy "kellemetlen", akkor azonnal abbahagyja. Ezt a gyerek kb. harmincszori ismétléssel mintegy tíz percen keresztül adta elő, közben még orrot fújt, kért kekszet, másik kekszet kért, inni akart satöbbi. Negyedórás időhúzás után még mindig nem történt semmi lényeges, csak a lefojtva járó porszívó oldala kezdett lágyulni.
   Lassan a fenyegetőzésnél tartottunk. Ekkor nejem kapott a gyerektől egy másodpercet, "kellemetlen!!!" és elölről kezdte magyarázni, hogy ha ő azt mondja, hogy "kellemetlen", akkor abba kell hagyni.
- Már régen el is felejtettük volna, ha hagynád, hogy megcsináljam! - ordított nejem, én pedig óvatosan megkérdeztem, hogy ez volt-e a klinikán is.
- Ez! - döfött keresztül nejem a tekintetével, én pedig úgy döntöttem, mégsem mondom ki hangosan, mire gondolok. Inkább

   most lehet telefonálni a gyámügynek

   előrevetődtem és apai tekintélyemet meg a nyolcvan kilómat bevetve elintéztem, hogy a gyerek nagyjából mozdulatlanul feküdjön addig a fél percig, amíg kell. Holnap vissza kell menni a klinikára megismételni az orrszívást. Vagy lesz egy jelenésem, vagy este megint hallgathatom nejemet, mekkora köcsögök ezek, mert ordítoznak.