Jogi basz: GLL(TM)




2024. november

2024. október
2024. szeptember
2024. augusztus
2024. július
2024. június
2024. május
2024. április
2024. március
2024. február
2024. január
2023. december
2023. november
2023. október
2023. szeptember
2023. augusztus
2023. július
2023. június
2023. május
2023. április
2023. március
2023. február
2023. január
2022. december
2022. november
2022. október
2022. szeptember
2022. augusztus
2022. július
2022. június
2022. május
2022. április
2022. március
2022. február
2022. január
2021. december
2021. november
2021. október
2021. szeptember
2021. augusztus
2021. július
2021. június
2021. május
2021. április
2021. március
2021. február
2021. január
2020. december
2020. november
2020. október
2020. szeptember
2020. augusztus
2020. július
2020. június
2020. május
2020. április
2020. március
2020. február
2020. január
2019. december
2019. november
2019. október
2019. szeptember
2019. augusztus
2019. július
2019. június
2019. május
2019. április
2019. március
2019. február
2019. január
2018. december
2018. november
2018. október
2018. szeptember
2018. augusztus
2018. július
2018. június
2018. május
2018. április
2018. március
2018. február
2018. január
2017. december
2017. november
2017. október
2017. szeptember
2017. augusztus
2017. július
2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

2004. 03. 30.
   Ez most észosztós lesz, előre is elnézést kérek. Direkt igyekszem kerülni az effélét, de ezt most nem bírom ki.
   A szar nap fénypontjaként a szánalmason találkoztam a semleges árammal, ami kiégett fénycsöveket gyújt be, kiégett villanykörtéket is működésre bír, valamint víz alatt is hajtja a hajszárítót. Ha jól értettem, azért semleges áram, mert kivonták belőle a töltéseket (a zokszigént, jut azonnal az ember eszébe). Először meghökkentem, mert per definitionem az (elektromos) áram a töltéshordozók áramlása, ha ebből elvesszük a töltéshordozókat, akkor izé. Semleges vonat, mert nincs benne mozdony meg vagon.
   Több iromány elolvasása után eldöntöttem, hogy ezek hülyék. Csináltak egy nagyfrekvenciás invertert

   tacskókoromban én is csináltam ilyesmit, 9 voltos elemről ment és kb. 2-3kV-ot csinált. Áramot nemigen tudott leadni, ezért nem volt halálos, viszont csípett, mint a rosseb. És a fénycsövet is kigyújtotta, igaz, halványan.
   Ja, fénycső. Ez a jelek szerint sokaknak nem világos. Nekem sem teljesen, de ez most nem zavar. A standard fénycsőben van két pici izzószál (a két végén) meg némi gáz. Kint pedig van a gyújtó meg az előtét, ami tekercs (ez lényeges). Bekapcsoláskor a két izzószál felizzik, ezzel némi szabad elektront tuszkolva a gázba. A gyújtóban egy kis bimetál szintén felmelegszik, majd elhajlik, ezzel megszakítva az áramkört. Ekkor jön képbe a tekercs, ami a szakadásra egy komoly lórúgásnyi feszültséget ad le (Faraday). Ez a feszültség elég ahhoz, hogy az izzószálak _között_ elindítson némi áramot a gázon keresztül, ezt az áramot a tekercs korlátozza.
   És itt lép be a fénycső belső bevonata, amit a gázban vándorló elektronok gerjesztenek, és amitől az egész világítani kezd. Az elektronáramot persze nagyfrekvenciás térerővel is el lehet indítani, ezért világít a fénycső pl. Solton, a Petőfi-adó tövében is.

   aztán most csodálkoznak, hogy nahát. Tesla a 19. század legelején ugyanezzel szórakozott, csak nem tranycisztorral csinálta a nagyfrekvenciát, hanem nagyonsoktekercses generátorral.
   Amikor már arról olvastam, hogy a jelenséghez köze van a neutrinóknak, a Cserenkó-sugárnak (valójában Cserenkov és sugárzás) meg mittudoménminek, hiányolni kezdtem a sütőélesztőt meg a festőhengert, azoknak is van annyi közük hozzá.

   A másik pedig az emilben kapott, a kóla káros hatásait ecsetelő művecske, ami szerint a kóla pH-ja 2.8, azaz kibaszott savas, tehát szétmarja a szervezetet, négy nap alatt megeszi a vasszeget, valamint a kólások ezzel mossák a kocsik motorját. A szerző figyelmét felhívnám arra a tényre, hogy a gyomorsav pH-ja alapban 2 (azaz savasabb, mint a kóla, elvégre sósavról van szó), lehet csekkölni, tessék egy hányásba lakmuszt dugni. Kidühöngtem magam, köszönöm a türelmet.

   Közben megbarkácsoltam a faterom gépét, mert kicsit köhögött a vincseszter. Elővettem a sublótból egy másikat, végigteszteltem, felraktam mindent, befaragtam, kidíszítettem, minden istennyila, erre délután fél hatkor az is összeszarta magát.

   Megint csak a rövidtáv. Tegnapelőtt felszereltem a Trabantba a második kormányt (egy játékautó kormányát a jobb oldalra), hogy a gyerek is tudjon vezetni. Az egész szomszédság nálunk volt, mindenki önfeledten beszélgetett, gyermekcsék önfeledten játszadoztak, én meg öngyilkossági gondolatok közepette szereltem. Nejem akkor kitalálta, hogy ha már, akkor szedjem le a gyerek biciklijéről is a támasztókerekeket, hadd tanuljon meg két keréken. Jó, bazeg.
   A szomszédok figyelték, ahogy rohangászok a fúrógéppel, villáskulccsal és tréfás megjegyzéseket tettek, hogy jó volna ide egy kosárlabdapalánk is, náluk rossz a mosógép, ilyesmi. Egyelőre még mind élnek, de mint tudjuk, ez csupán átmeneti állapot.
   Aztán ma vissza kellett szerelnem a támasztókerekeket, mert a gyerek nem tud együtt biciklizni a többiekkel és csak sivalkodik. Ennyit a gyermeknevelés stratégiai tervezéséről.

2004. 03. 29.
   Kicsit tompa voltam ma, egyedül az segített rajtam, hogy kollégám, akivel ketten róttuk a várost, még fosabbul nézett ki, mint én. "Jó színed van!"-indítottam a matuzsálemi korú poént, amikor láttam, hogy úgy száll ki a kocsiból, mint a rendőr le a biciklijéről. "Jó zöld" fejeztem be, mire kolléga úr a vidítási kísérletért kevéssé hálásan majdnem behányt a kocsiba. Hazudnék, ha azt mondanám, nem volt bennem semmi irigység, no nem az akkori állapotáért, hanem azért, ami az előtt lehetett.

   A HVG-ben a vélemények rovatban a magyar pr-szövetség elnökének vagy ki a görcsnek enyhén sértődött szösszenete, hogy milyen áldatlan állapot ez, a pr le van járatva, a "pr" kifejezéshez a nép csupa negatív dolgot kapcsol. Mondván, hogy úri huncutság, ami arra szolgál, hogy a néppel bármit meg lehessen etetni. Pedig a pr nem ez, hanem blabla.
   Nagyon emlékeztetett ez engem a salestréningen hallott felütésre, hogy a sales az nem rásóz dolgokat a polgárra, hanem az általa kínált izékkel a polgár életminőségét javítja

   viccen kívül, ez volt az elvi alapvetés. Mindmáig nem tudtam ezt feldolgozni. Azt meg legfőképp nem, hogy utána négy napig azt sulykolták, hogy hogyan lehet valakire rátukmálni olyan cuccot, akinek arra egyébként semmi szüksége. És ezt az ellentmondást nem is igyekeztek feloldani, mondván, nincs itt semmiféle ellentmondás.

   szóval a sales a pr-essel együtt valóságos áldás, csak az a sok köcsög nem akarja ezt sehogysem elismerni. Hátperszehogy, bazmeg.

   Azon gondolkoztam, hogy megasztárilag egyre nehezebb az ügy. Még régebben ki lettek lőve azok, akiket viszonylag egyszerű volt fotózni és nem mondtak olyanokat a mikrofonba, hogy "hát ez szívás" (punkegyüttesnél ez nem gond, de most nem erről van szó).
   Értem én, hogy az az igazi, ha a közönség választja ki a saját kedvencét, viszont a szakmai zsüri talán jobban meg tudta volna ítélni, kibe érdemes energiát feccölni, mert egy megasztársághoz nem elég, ha valaki kurva jól énekel. Igaz, akkor vállalni is kellett volna ezért a felelősséget. (Most így utólag megnézve a visszatért szereplőket, sejtem, ki lehet a buzi. De a másik továbbra is kérdés.)

2004. 03. 26.
   Cégbuli van, kezdek rendesen bebaszni. Paprikapálinka, whisky. És egy kifejezés, amit eddig nem hallottam: szarvasos kóla. Ez a Jagermeister.
   A másik dolog pedig, amit megállapítottam egy kollégámmal, hogy a linuxosok mind csak vetítenek. Majd amikor a fotósoppot (gimpet, mindegy) is parancssorból nyomják, majd akkor dumáljanak.

   Na, fejlődik a buli, már zsezseg a cigánypop meg a mulatósch. Ettől tudok kiütést kapni. Gösser úr, kérem a következőt.

2004. 03. 25. v2.0
   Fürdőmizéria 1.
   Nejem mindig vesz valami fürdőizét (fürdősó, fürdőolaj, fürdő-pezsgőtabletta, fürdő-apjafasza), mert a gyerek követeli. Legutóbbi szerzeménye az ILEX '97 Kft. forgalmazta, olasz származású Nordica fürdőpasztilla volt, "A tengeri kristály pasztillák fürdővizét kellemesen felpezsdítik". Külsőre a jószág tengerzöld korong, vízbe rakva egyáltalán nem pezseg, csak lassan-lassan elfogyogat. Tulajdonképpen a szaga miatt fogtam gyanút. Nejem szerint csak az a a baj, hogy túl tömény, teljesen feloldódva sokkal kellemesebb.
   Aztán rájöttem, hibát követtem el. A családban egyedül én vagyok felnőtt férfi, nejem nem ismerheti ezt a szagot. Amit én a nívósabb hangulatkarbantartó egységek piszoárjaiból áradólag köszönthetek régi ismerősként.
   Szóval biztosat nem tudok. De a szaga (a SZAGA, bazmeg) és az a tény, hogy rohadt kemény és lassan oldódik, számomra egyértelműen bizonyítja, hogy ez budiillatosító.
   De a gyerek szereti. Hősiesen elfürödtük mind a hármat (illetve ez csak nekem volt erőfeszítés), de a nejem megkértem, ilyet még véletlenül se vegyen többet, mert kitekerem a nyakát.

   Fürdőmizéria 2.
   A gyerek egész este tekergett hogy szarnia kell. Többször kiment a vécébe, de aztán mégsem. Mert fáj. El is hiszem, négy napja dédelgette. Már próbáltunk meleg vizet önteni a csészébe, hátha az segít. De nem. Na jó. Fürödjünk (már sejthető, ki lesz a gyilkos). Utolsó Nordica fürdőpasztilla be a vízbe, hányingeremet leküzdve hősiesen öntögettem a kisvödör vizeket be a flakonba, flakon vizeket a szitán keresztül a nagyvödörbe, nagyvödör vizeket vissza kádba. Senki ne merjen röhögni. Ez tuti program, nagyon jól lefoglalja a gyereket. Aki egyszercsak gyanúsan elcsendesedett, csak a feje kezdett el nagyon vörösödni.
   Én ezt nem vettem észre, annyira bele voltam tunyulva a piszoárszagú víz meregetésébe. Aztán a gyerek hirtelen közölte, hogy kakilnia kell. Mélán éppen a kád mellett álló nejemre néztem, hogy hozdmán a bilit, az ő arcát látva viszont azonnal kivetődtem a kádból.
   Szóval a Nordica fürdőpasztilla végső soron jó helyre került.

2004. 03. 25.
   Ahogy megláttam a Nagy Ő bevezetőjét, rögtön ez jutott az eszembe. Most kicsit utánaástam.

   

   Háttőőőő... nem teljesen, de nem is teljesen nem.

   Még a múlt héten elhatároztam, hogy bejelentkezem egy természetgyógyászhoz, hogy kúráljon ki a derékfájásomból, szoktasson le a dohányzásról, tegye sikeresebbé a karrieremet, valamint rendszeressé, hogy a feleségem csokit hoz. Meg is tettem, adott is az ürge egy időpontot erre a hétre.
   Tegnap aztán felhívott, hogy ne menjek, beteg az egész család. Már a múlt héten is beteg volt náluk mindenki, csak akkor még úgy gondolta, hogy mostanra rendben lesznek, de nem, majd menjek egy hét múlva, akkor talán.
   Mit mondjak, nem túl jó reklám.

2004. 03. 24.
   Elcsábultam. Nagyon régen nem csináltam már ilyet, de most muszáj volt. Pont délben értem a Bosnyák téri piacra és elhaladtam a húsbolt előtt. Bentről pedig töményen kicsapott a sültkolbász illata, az állópultnál két meszes ruhájú melós tömte a fejét egy nepperkülsejű nepperrel egyetemben. Két másodperc alatt eldőlt az ügy. Berobogtam és sültkolbász és mustár és két zsömle, aztán nekiálltam zabálni, talán még morogtam is közben. Ha valaki akkor hozzám szól, vagy bármi módon megzavar, tuti beleharapok.
   Ahhh, igen, ez az, nem ám a teljes kiőrlésű, meg a tizedszázalékos, meg a kétkalóriás, meg a többi ilyen műcsiriz hülyeség. Jó kis csípős, tocsogós, porcdarabkás kóbász, az. Jessz.
   Rögtön ezután derült ki, miért volt relatíve nyugodt a délelőtt. Megpróbáltam felhívni nejemet, hogy mit nosztalgiáztam, aztán nem találtam a telefonomat jól. Biztosan otthon felejtettem, nagyon jó helyen van ott.

   Bár nejem ezt nem értékelte. Tegnap reggel ugyanis telefonáltam neki és megköszöntem, milyen rendes volt, hogy bevitte a gyereket a bölcsődébe. Ezt a következtetést abból vontam le, hogy a gyereket sehol sem tudtam fölfedezni, a bekapcsolt rádióra sem bújt elő sehonnan. Nejem menten frászt kapott, hogy ő nem vitte a gyereket sehová.
   Kis keresés után meglett a gyerek, az ágy sarkába gömbölyödött be és valahogy úgy sikerült magára csomóznia a takarót, hogy simán azt hittem, csak a takaró van odagyűrve. Még jó, hogy nejemet nem a cégtől hívtam. Viszont a reggeli ellenőrző hívások ezzel napirendre kerültek. Big Wife Is Watching You.

   Ezt tegnap kaptam. Egyszerűen gyönyörű. Pontos, precíz, részletesen kidolgozott, valódi tudást tükröz, nem csak afféle -tipikusan a női magazinokban házi praktikaként előadott- papírízű, utánozhatatlan marhaság.

"Subject: rühes kóbor macskák elleni védekezés viszonylag humánus módja.

   Olvastam a blogban, hogy sok a macska a környékeden, és összeszarják/hugyozzák a kertet. Több éves hasonló problémával való küzdés után a következő eljárást fejlesztettem ki:

Anyagszükséglet:
2m hosszú vastag damil, vagy vékony fémhuzal
1 db csipőfogó, 1 db kombifogó
1 db krumpliszsák (ilyen általában piros műanyaghálóból készült)
1 db felmosó nyele, aminek a végén van egy fekete műanyag lukas fül (felakasztó)
80-100 cm 2-3 mm-es drót
1 par munkáskesztyű
1 db személygépkocsi

   Fogod a damilt vagy vékony huzalt, csinálsz belőle hurkot (könnyű járásút, kb 1 cm2-es áthúzószemmel) és kiteszed oda, ahol rendszerint a kertbe bejönnek a macskák. Legtöbbször max. két-három ilyen hely van a kerítés alatt, vagy a sarkokon stb.

  A felmosónyél (az, amelyik fémlemezből van, szar gyenge és három havonta cserélni kell) végére, ahol a füle van (fekete műanyag, és lehúzható róla - ez fontos lesz még) felerősíted a vastag fémdrót egyik végét (rátekered kombifogóval). A másik végét szépen átfűzöd a krumpliszsák szájától 3-4 cm-rel beljebb körbe a szemeken át kívül-belül váltakozva, majd a drót másik végét is ráerősíted a felmosónyel végére. Így kapsz egy nagymeretű lepkefogóhoz hasonló device-ot.

  Megvárod, míg beleakad a macska a kitett hurokba - csak akkor rakd ki, ha kint vagy a kertben és látod, mert megfulladhat és olyat nem csinálunk. Felveszed a munkaskesztyűt, mert karmolhat. A hurok-huzalnál fogva (kicsit rá kell hagyni a hosszára, hogy fel tudd lógatni) megemeled a macskát es gyorsan alulról ráhúzod a nyeles hálót. Elfogod a szájat a drótperem alatt, lehúzod a nyélről a fekete műanyag szemet, elcsíped a csípőfogóval a hurkot (jól le kell szorítani a macskát) a nyaka környékén, hogy ki tudd húzni.

Aztán így zsákostul bedobod a csomagtartóba és átmész vele a szomszéd faluba. A csomiban kijön a macska a zsákból. Megállsz egy diszkrét helyen (ne nagyon lássanak), kinyitod a csomagtartót, macska kiugrik, te meg elhúzol minél gyorsabban a tetthelyről.

Én jelenleg 17 reallokált példánynál tartok :-) Csak egyszer tudnám meg, hogy honnan jön ennyi rühes kóbor macska."

   Kebelemre, tezsvér.

2004. 03. 23.
   Elbaszott nap végén a fénysugár. Kaptam macskaügyben egy olyan emilt, hogy majdnem magam alá pisáltam. Majd meglátjátok, ha.

   Kicsit hamarabb eredt el az eső, minthogy beszerezhettem volna a büdöskölkök által rommá taposott csatornacsövet (az illető cső a ház sarkáról vezeti ki a vizet az árokba), remélem, nem mossa szét a víz az árokpartot. Lehet jönni a fúróval, hogy depedig pl. a Szilárd már pénteken megmondta. Ez igaz, de amikor egész hétfőn nem esett, extrapoláltam, hogy akkor még egy darabig nem is fog.

   Elmentem a kocsival a szervizbe, nézzék már meg, mert balkanyarban hallhatóan kiesni készül a jobb kerék. A szerelő ment vele egy kört, majd kinyitotta a motorháztetőt, benézett, aztán olajat öntött bele, aztán hűtőlét öntött bele, aztán aztán valamit sürgősen szerelt, aztán valamit sürgősen kicserélt, aztán jó darabig nem tudta lecsukni a motorháztetőt. Ahhoz képest, hogy csak egy pillanatra ugrottam be, majd háromnegyed órát álltam ott. Pénteken folyt. köv.

   Kedvenceim azok a portások, akik a beírókönyv (ez is de szép szó) fölött tollal körözve néznek fel az emberre, hogy "Kérek egy nevet". A portás fásultságát nagyszerűen meg lehet törni azzal, ha az ember bemondja, hogy pl. Szentirmássy Agenor. A hosszú küzdés (beírókönyv, kompúter, kitűző) után pedig meg kell kérdezni, hogy "...vagy az enyém kell?" Csak vigyázni kell, mert néha le akarják fújni az embert gázsprével.

2004. 03. 22.
   "Az elején adjatok bele mindent, aztán fokozatosan erősítsetek"-mondta a nemtommelyik edző a csapatának, fogalmam sincs, milyen eredménnyel. Ma én képviseltem a csapatot, mindenki megpróbált sok mindenre rávenni, relatíve csekély eredménnyel. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a Világ vs. F99 mérkőzés F99 csúnya vereségét hozta, de ez nem volna pozitív.
   Viszont legalább a fatert maradéktalanul boldogá tettem, mert sikerült hazavinnem a frissen vásárolt gáztűzhelyét, be is lőtte, amikor már nem voltam ott. Holnap kicsit aggódva fogom hallgatni a reggeli híreket.

   Mostanában ha építkezés mellett megyek el, kukázok. Mindig van pár járólap ugyanis, amit kihajítanak, mert az a maradék pár darab semmire sem jó. Viszont nekem a pinyóba annyira mindegy, egyszer majdcsak összejön a szükséges mennyiség.

   Nejem megvette a Macskarisztokratákat videón. Már legalább hússzor végigszívtam. A zanzakönyvből nyilván pont azok a részek maradtak ki, amik érnek valamit. Edgart, a gonosz komornyikot egészen a szívembe zártam, tök jó fej. Kár, hogy a végén ládában viszik Timbuktuba.

   A szomszéd egyik macskája már megint vemhes. Tenni kellene valami ezügyben, a ház szinte összes oldala végig van kaparva-szarva-pisálva. A szomszéd egyszer elmondta, hogy hova kell elvinni, hány forint, tehát utánajárt már az ivartalanítás teendőinek, de akkor meg miért nem? Illetve azt is mondta, hogy ő szaporulatügyben már lépett volna, csak a kölykök bevackolták magukat valami teletömött sufniba, ahol nem lehetett hozzájuk férni.
   Fel fogom ajánlani a segítségemet, felezzünk. Pénzt is, macskát is, vagy valami, de négy macska több, mint elég. Én adom az ásómat, ő adja a munkaerejét, este pedig áldomást iszunk a tőtött macskapörkűtt felett. Illetve már ketten is felajánlották a garantáltan macskairtó kutyájukat, az se rossz. Hálistennek a referenciamunkákat nem mutatták be.

2004. 03. 20.
   Görög Zita nagyon jókat tud mondani a Megasztárban, mai villantása a három nőből és egyszem mukiból álló csapat kapcsán: "Soma, te milyen tanácsot adnál a srácoknak ma este?" Soma egyébként egyre nemnormálisabb, amikor egy korrekt iparosmunkával előállított dal után a kozmikus nőenergia fényadó eszenciaáramlásáról kezdett valami okfejtésbe, komolyan aggódtam, mikor/hogyan fogja abbahagyni.
   Magyar rock. Izé, nem tudom, én speciel Révészt soha nem tartottam rockernek -zeneileg legalábbis-, a Závodit már inkább, de aztán ő elment a blues irányába, Révész meg a süllyesztőbe, mindkettő elvhelyes. Magyarul a négy előadásból egyedül a Gáspárét értékeltem, ő még abból a nyáltömeg Homok a szélbenből is ki tudott valamit csiholni. Tóth Vera meg jó, jó, csak hát aki hallotta az eredetit, szerintem annak nem volt az igazi. Pont az a nyers őserő hiányzott belőle, amit a Vikidál olyan jól tudott nyomni (a Kétforintos dal talán sokaknak megvan),

   Még a botrányos Himnusz előtt jóval, úgy Koppány vezér után valamivel felborult a Rock Színház, a tagok szétspricceltek, Gyulánk egy sikeres robinzonáddal átvetődött a komoly művészetbe, akkor járta a "Hát a Gyula micsinál? A Nemzetibe Vikidál!" versike.

   amíg el nem kurvult. A fene tudja, szerintem pl. a Deák Bill Gyula

   "A nemzet körzője", ahogy Szekszárdon mondják, illetve volt egy nagyon jó felkonf is, "És fél lábbal már a színpadon is a blues honi királya..."

   is azóta hallgathatatlan, amióta elment énektanárhoz. Már nem tudom, mit akartam ebből kihozni, hagyjuk a magyar rockot. Pléhkrisztus, műemlék.

   Szvingvonalon ismét Gáspár, jeeee. Kiejtés ügyében mondjuk cserélhetne az Oláh Ibolyával, aki még a magyar számokban is nyom olyanokat, amikhez Charlienak több év Ámerika kellett. Evelynnek meg valaki adja már meg egy jó logopéduf telefonfámát, köfönöm. Tvera meg ne menjen a háromvonalas felső C alá, akkor rendben lesz minden.

   Nyünyörögtem nejemnek, hogy kocognom kéne, vagy valami, mert lassan az ajtóhoz vezető három lépcsőt sem tudom megtenni komoly légzésproblémák nélkül. Meleg együttérzéssel közölte, hogy majd vesz egy vizslát, amit sokat kell sétáltatni, délutánonként majd kinyitja az ajtót és kiereszt bennünket -jelentőségteljes nézés- hadd fusson az a szegény állat.

2004. 03. 18.
   Megvan az idei első átsportolt nap. Kivagyok. Laposkúszás, falmászás, falfúrás, kalapálás, szomszédmacerálás (nem úgy), fűrészelés, szögelés, macskahúgyos homokban ásogatás. Megmerevedett a vállam, a karom, a hátam. Pedig a nejem nem ezt szereti. Mára elegem van, vasalás és ácsolás megvan, beöntés majd holnap. Illetve most is, csak nem azé. Egs.

2004. 03. 16.
    Vannak olyan napok, amiken minden sikerül. Bármibe belekezdünk, azt sikeresen be tudjuk fejezni. Semmi nem jelent akadályt, illetve akadályok egyáltalán elő sem állnak. Az ember szarból is tud várat építeni, sőt szarból aranyat is tud csinálni, kézrátétellel gyógyít, szétnyílik előtte a Vörös-tenger, vagy ha esetleg mégsem, egyszerűen átsétál a tetején. A postán nincs kurva hosszú sor, aminek a legelején egy tata próbálja visszaváltani a békekölcsön-kötvényeit. A benzinkutasnak van aprója, hogy vissza tudjon adni az ötezresből. A városból eltűnik az összes elmebeteg, akiknek egyébként nincs más teendője, mint hogy keresztbetegyen az embernek.
   Na ez a nap egyáltalán nem ilyen volt.

   Viszont a Sanyival letárgyaltam, hogy majd hoz két köbméter sódert, csütörtök-péntekre megvan a szabadság, szereztem létrát is, a hétvége a sportról fog szólni. A cement meg a betonvas még a Tüzép-telepen van, de ma már bekacsintottam nekik, hogy holnap randevúzunk. Bővítem ugyanis a Szent István -hidat,

    Azért Szent István, mert két éve pontosan augusztus 20-dikán avattuk fel. És tényleg híd, merész, elegáns ívvel köti össze a bejárati ajtót a kerttel, ugyanis közben ott van a pincegarázs lejárója. Erre az apróságra nem gondoltunk nejemmel a ház tervezésénél.

   mert azzal nem számoltunk, hogy ha a fal és a híd között van egy tíz centis hézag, akkor oda minden bele tud esni, vagy ha nagyobb, akkor szorulni, beleértve ebbe a gyerek lábát is. Arra sem gondoltunk, hogy ezt majd milyen szar lesz utólag bebetonozni, mert semmihez nem lehet hozzáférni, felzsaluzni is csak egy hatvancentis résben, hanyattfekve lehet. Érdekes lesz, mert nincs saját öngyilkos osztagom, amit ilyen helyekre be lehetne küldeni, amíg én csak távolról vezénylek.

2004. 03. 15.
    Kezdek csúful öregedni. A kishalál az, hogy már régóta utálom azokat a zenés szórakozóhelyeket, ahol annyira döng a zene, hogy nem lehet tőle beszélgetni (már ha az ember akar egyáltalán, nem csak magába fordultan feszegeti lefelé a söröket meg a hígítókat). A nagyhalál

    A TF-en (akkor még az volt, nem nyomták elő egyetemnek) fevételinél mindenki vitt egy listát, hogy mit tud, a bizottság abból választott, az illető meg bemutatta a figurát. A többé-kevésbé szabvány dolgokon kívül egy srác a listáján az előrebukfenc, miegyéb mellett felsorolta a kishalált meg a nagyhalált is. A bizottság persze ráharapott, rögtön, meg is kérték, ugyan mutassa már be a kishalált. A srác megállt, majd teljesen merev testtel eldőlt hanyatt, a rengést a timbuktui geofizikai állomáson is regisztrálták. Miután felmosták az embert, a bizottság megkérdezte (bemutatót már nem mertek kérni), hogy mi a nagyhalál? Ugyanez arccal előre - így a válasz. Felvették.

   pedig az, ha a hangerő azon a koncerten zavar rohadtul, amin éppen én vagyok a színpadon.

   Este elmentem anyámhoz. Az kevéssé zavart, hogy most már a nejemnek is állásokat néz ki a Népszabadságból (pl. borkombinát vezérigazgatót keres), ez legyen a nejem baja. De aztán én kerültem terítékre, azt tanácsolta, hogy ne fektessek pénzt alapokba. Amikor megkérdeztem, mégis milyenbe ne, ingatlanalapba, részvényalapba, izéba, hozéba, gyorsan ejtette a témát és javasolta, hogy vegyek fel euróhitelt. Mert annak kicsi a kamata. Nyeltem egyet, a dühömet gyorsan a vesémbe gyömöszöltem, felvilágosítottam, hogy ezzel majd a monetáris unió után fogok foglalkozni, különben is úgy döntöttem, hogy a műkincspiac érdekel, nem mintha értenék hozzá, de annak is ugyanakkora az esélye.
    Ezután a leendő nyugdíjammal kezdett macerálni. Ekkor határozottan elborult az agyam, és kezdtem azzal a gondolattal foglalkozni, hogy ha már vér vagyok a véréből, akkor ha nem hagyja ezt abba, de rögtön, inni is fogok belőle, mármint az övéből. Szerencsére nejem telefonált, hogy hol vagyok már, el tudtam szakadni. Ödipusz, gyík vagy.

2004. 03. 13.
   Délelőtt a faterral megint megbeszéltük a Pagony büfében a hogyishívjákot meg az izét, az megbeszélés eredménye természetesen ugyanaz lett, mint a múltkor, azaz szétzuhantam rendesen. Mire felébredtem, vendégek jöttek, akkor már csak utána kellett tölteni.

   Megvolt nekem régebben két program, mégpedig az A program 8-as verziója, meg a B program 4-ese. Régen nem használtam őket, nem kellettek, most viszont felpakoltam mindkettő újabb (11-es illetve 2004-es) változatát. Az összehasonlítás mindkét esetben ugyanazzal az eredménnyel zárult.
   Nem tudom, a programok gyártói mit csinálhattak 3 (illetve 2000) verzión keresztül, de a jelenlegiek azon kívül, hogy sokkal nagyobbak meg lassabbak, nem tudnak sokkal többet a réginél. Ja, mégis, tudnak html-be exportálni. Hát ezért kár volt velük nyűglődni.

2004. 03. 12.
   Volna dolgom elég, de most már elég. Jöjjön az ereszkedés. A tegnapi napomat elrontotta a Trabantszerelés,

   vagy bearanyozta, nézőpont kérdése. Nejem a Tecsó elől telefonált, hogy kiszállni még ki tudott. Mire végzett a bevásárlással, odamentem, kicsavaroztam a hátsó ülés támláját, hogy azt előredöntve a csomagtartóból be lehessen kígyózni az utastérbe. Viszont arra nem számítottam, hogy nejem a gyerekülést -hogy ne legyen útban- a hátsó ülésre teszi, ezzel meggátolva a támla előrehajtását. Ránéztem a húsz centis résre és közöltem nejemmel, hogy most ő jön.
   Két perc erőlködés után nejem feje és jobb karja már bent is volt az utastérben, a többi a csomagtartóban. Aztán ott megakadt. Biztattam, hogy hajrá, Micimackó, de azért bíztam benne, hogy nem kell kivárni,amíg lead pár kilót, mert nagyon égő dolog egy olyan Trabanttal szervizbe menni, amibe szívünk szottya mozdíthatatlanul be van ékelődve. Aztán igen, tapsoltam is neki

   némi olajozással megoldottam a dolgot (apa ügyes), de akkor sem ezzel akartam eltölteni az estét.

   Ez most ...ööö... politikailag inkorrekt lesz, előre is elnézést kérek, de nem bírom ki. A Megasztár döntőjét nézve (amikor még többen voltak) azonnal az jutott az eszembe, hogy a versenyzőket biztosan a Benetton reklámemberei segítségével választották ki, vagy mittudomén. Van teljesen cigány, van félig cigány, van kövér, van arab, van néger. Két dologra nem tudok rájönni. A többiből melyik a zsidó és melyik a buzi?

   Egy thaiföldi büfében elköltött tésztásmarha ürügyén idézném -pici módosítással- azt a versikét, amit igen szívesen vallanék magaménak.
"Megettem a tájmarhádat
Csípett, mint a méreg -
Kikőttözött belőlem a
Horgasfejű féreg."

   Már megint bevállaltam olyasmit, amit nem tudom, hogy hogyan fogok megcsinálni, de hát ugye már Hofi is elmondta: "Tud úszni? Nem. És ha megfizetem?" Na. Dologra.

2004. 03. 08.
  Elbaszott egy nap ez. Már tegnap este, amikor a Szilárd közölte, hogy újra itt a tél, gondoltam, hogy egy párnapos autista rohammal kellene átvészelni az egészet. Bekuporodnék az ágy sarkába és bármiféle hozzám intézett kommunikációs próbálkozásra csupán valami ostoba kis dal hamis zümmögésével

   Van persze más lehetőség is. A cég mellett van egy kis bolt, rendszeresen ott szerzem be az addikcióimhoz szükséges dolgokat. Nem kell annyira rosszra gondolni, kóla, csoki, cigi. Egy eladó van, az időnként kimegy pisálni, addig zárva a bolt. Pénteken egy banya állta el a bejáratot, nekem derékig érő, az az igazi lepukkant fazon, amelyik valóban minimálnyugdíjból tengődik. Arccal szorosan az ajtónak állt, nem tudtam, hogy vár a boltosra, csak nézelődik, vagy be is akar menni, ezért udvariasan megkérdeztem, hogy nyitva-e a bolt.
   A banya hátrafordult, rám emelte a vizenyős szemeit és egy olyan hamisítatlan vukiüvöltést eresztett el, hogy hátratántorodtam, majd lassú léptekkel -azért a látszatra ügyeljünk- menekülőre fogtam, még belém harap, aztán mehetek oltatni magam veszettség ellen.

   reagálnék.

   Az egész úgy kezdődött, hogy álmomból vert fel a vekker. A tudományos kutatások megállapították, hogy ha az embert a REM-fázis közben ébresztik fel, az nem jó, mert a kipihentség érzése odalesz. Bár valószínűleg egy olyan álomból, amiben az ember zuhanás közben Juhász Előddel fénykardozik,

   ezt a fénykardozásdolgot is elrontottam. A gyerek valamiért nem akar pisálni, inkább táncol, csomót köt a pöcsére, de nem. Fürdés előtt ez különösen nem szerencsés, szerencsére (?) rájöttem, hogy nemes rivalizálás keltésével ezt a problémát meg lehet oldani. Javasoltam neki, hogy pisiljünk együtt, kardozzunk a sugarakkal. Ez bejött, viszont azóta ha neki pisilni kell, akkor nekem is.

   aki borzalmas, kőbe faragott műmosollyal időnként közli, hogy "sokat kell még Zenebutikot nézned, ifjú F99!" Yoda röhögve figyeli a küzdelmet és miközben a talaj vészesen közeledik, idegesítően hajtogatja, hogy "Nem annak, aki nem nyer, nem lesz az, hogy nem nyomom fel a seggébe a görbebotomat, hihihi, találjátok ki, mit is akartam mondani",  egyszerűen nem lehet jól kijönni.

   Később mindent elrontottam, kicsuktam magam mindenhonnan, mindent leejtettem, levertem, aztán csak beültem egy sarokba, ott nem tudok ártani. Sajnos valahogy még haza kellene jutnom.

2004. 03. 05.
   "Tisztelt Tavasz-Szolgáltató Cég!

   Felhívnám figyelmüket arra, hogy március van, ami tudvalevőleg TAVASZI hónap. Remélem, a mai havazást komolyan gondolták, mert viccnek nagyon szar volt.
   Már tavaly óta tudom, hogy az Önök szolgáltatása teljesen megbízhatatlan. Tavaly is csak valami ócska, vézna tavaszt sóztak rám, ellentétben a Tél-Szolgáltató Céggel, amely derekasan kitett magáért. Igaz, az idén nem, de rájuk nincs is szükségem. Anélkül, hogy előfizettem volna rá, kéretlenül mindig küldik a telet, fel is fogom jelenteni a mocskos spammereket az Időjárásügyi Minisztériumban vagy mittudoménhol, de fel fogom jelenteni. A Nyár-Szolgáltató Cég is tud tisztességes munkát végezni, maguk meg miért nem?

   Szóval, tisztelt Tavasz-Szolgáltató Cég, ha nem értenek hozzá, ne csinálják. Menjenek el kapálni, vagy utcát söpörni, vagy valami, de ma maguk miatt telt több, mint egy órába, amíg eljutottam a Lágymányosról a Déli Pályaudvarig. A magukfajta köcsögök miatt szenved a kisember, miközben maguk csak röhögnek a markukba! Mert maguk azt hiszik magukról, hogy magukat nem lehet megkerülni! Igenis vegyék tudomásul, hogy meg lehet! A kurva mocskos nénikétekkel szórakozzatok, ne velem! Nehogy pénzt merjetek kérni ezért a tavaszért, mert bemegyek és baltával baszom széjjel az ótvaros fejeteket! Vegyétek tudomásul, ti mocskok, hogy nem kell többet az a trágya, amit csináltok!
   Kapjátok be!

   F99, egy kibaszottul ideges polgár

Ui. Már megint szállingózik. Nem volt elég, geciputtonyok?"

   El vagyok látva hétvégére melóval, remélem, nejem nem akar menni semerre világgá. A fater is bejelentkezett, hogy megint meg kellene beszélnünk az izét meg a hogyishívjákot. Lehet, hogy nem lesz nagyon termékeny ez a hétvége.

2004. 03. 02.
   Én nem tudom, mi a franckarika volt ma az emberekkel. Gyors egymásutánban a következő dolgokat ajánlották nekem: alapítsak internetszolgáltató céget, legyek egy komplett gyöngyfűzőcsapat főnöke, valamint idomított kutyáimmal világhírű gyepmester lehetek..
   Én nem tudom, mi a franckarika volt ma velem, egyikbe sem mentem bele.

   A gyerek már félig felnőtt. Volt az a bizonyítási kísérlete, hogy majd ő éjszaka pelenka nélkül, mert ő nagyfiú. Be is pisált persze. Kisfiú. Ma viszont elkocogott a vécére és a három napja gyűjtögetett salakot kiadta magából, olyan mennyiségben, hogy én büszke lettem volna rá. Baze, majdnem felemelte a csészéről. Nagyfiú.

2004. 03. 01.
   A kalandjátékokat az életből lesték el. A munkahelyemnek például kimondott bónuszsemlegesítő hatása van. Reggel bármilyen virgoncan ébredek (bár ez alapban ritka), mire beérek, elfog az ólmos fásultság, hiábavalóságérzet. Aztán ha telefonál Angliából egy füllel hallhatólag kínai, hogy szeretne bennünket (a cégem kompúterrel foglalkozik ugye) partnernek, mert ők kiváló bútorokat forgalmaznak, az végképp letör. Persze lehet, hogy erotikus táncosokat kínálgatott, a kiejtése miatt végül is nem tudtam kivenni vegytisztán, hogy fiúszobába való Chippendale-asztalt, vagy szobaasztalra való Chippendale-fiúkat kínált-e, csak jóindulatúan feltételeztem az előbbit.
   Félórát magyaráztam neki, miért nem tartom egyik esetben sem valószínűnek, hogy üzleti kapcsolatunk gyümölcsöző lesz. Ennél még a süketnéma indiai is jobb volt, mert azt legalább láttam, a mutogatás sokat segített. A végén pedig csak kierőszakolta a főnököm emilcímét, mert hátha majd ő hajlik a dologra. Ami a legszörnyűbb, hogy ezt még el is tudom képzelni.

   Régebben jót mulattam a gyermekvédő felszereléseken, vakdugó, asztalsarokvédő, maszatos ujjak ellen tévére fólia, ilyesmi. Pedig kellenek. Ahogy cseperedik a gyermek, ez a fajta háttérbe szorul, viszont más problémák lépnek fel. Amikre szintén van megoldás. Az Avon-katalógusban van színes gyermekszappan. Ahogy a pillanatnyi átlapozásból ki lehetett venni, tényleg fog. Kvázi nyomjelzős. Lehet látni, beszappanozta-e magát a gyermek, illetve lemosta-e magát. Höjj.