2009. 01. 30.
- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek?
- Vettem maguktól egy csomó mindent és egyáltalán nem működik.
- Köcsög úr, ön vásárolt tőlünk cementet, sódert meg betonvasat, ezekből mi nem működik?
- Hát a repülő!
- Repülő...?
- Az! Kiöntöttük a repülőt, ahogy azt kell és nem repül! Hát mit adtak maguk el nekem?
- Drága Köcsög úr, mi cementet, sódert és betonvasat adtunk el önnek, mivelhogy ezt kért, gondoltuk, házat akar építeni.
- Nem! Repülőt!
- Köcsög úr, ezt egy szóval sem említette, különben figyelmeztettük volna, hogy egy betonrepülő nagyon jó eséllyel nem fog repülni.
- És miért nem figyelmeztettek?
- Mert nem mondta.
- Mit?
- Hogy repülőt készül önteni betonból, azt.
- Kérdezték?
- Tény, hogy nem, de....
- Na látja, ez egy szar, jöjjenek ki és intézzék el garanciában, hogy repüljön, különben bepanaszlom magukat!
- ...

2009. 01. 26.
   Az azért aranyos, hogy a lettek internetes petícióban követelik, hogy Svédország legyen szíves újfent megszállni őket. Nem tudom, mi ezt kitől tudnánk követelni, mert az EU-ban már benne vagyunk.

   Most elvoltam egy darabig mindenféle japán rajzfilmekkel

   ha összeadom, tulajdonképpen nekem egész sok szabadidőm van, annyi a baj, hogy csak olyan ötperces részletekben

   ezekről most nem nyilatkoznék, de a zenéjük az érdekes. Úgy kezdődött, hogy láttam pár Cowboy Bebop

   ami messze nem olyan katartikus, mint egyes rajongók mindenféle fórumokon beállítják, én azt mondanám, hogy az átlagnál sokkal kevésbé szar

   epizódot és felfigyeltem, hogy éllóóppá, mi szól itt a bevezető alatt, hát ezt biztos valami amerikás csinálta, ez túl jó ahhoz, hogy japán legyen. Tulajdonképpen egy tipikus blues-harmóniaváz, de meg van kicsit bolondítva és a fúvósszekció majdnem egy rendes bigbandet idéz. És japán, hö.

   A másik egy másik rajzfilm, aminek nem írom le a címét, annyira pedofil

   bár tulajdonképpen a japánok nyakában szorosan ott lihegnek a svédek is, ha valaki látott egyetlen Lazy Town epizódot, akkor egyrészt látta mindet, másrészt tudja, miről beszélek

    ott is arra figyeltem fel, hogy hoppá, mi ez az amorf műtrombita-futam, és arra jöttem rá, hogy ez a vegyesvágott nekem tulajdonképpen bejön. Feszes, kicsit propellerheades kezdés, a keverőember is nagyon eltalálta a sávonkénti és a totál kihagyásokat, az első percnél rockhimnusz

   Tékmidáááántu peredáááászitivera grassszizgrín enagölzárpiti, vagy lassabb változatban nááknááknáákinonöhevöndóóór ájjjjjájjjjjájjjjájjjjájjjjjááááááj

   és vannak jelzések, vannak, de konkrétan a 2:40-től kezdődő 20 mp bármelyik fúziós jazzrockegyüttes becsületére válna, olyan szaxofonszóló, alatta egy sunyi kis ütemhúzással, hogy konkrétan erekciója támad az embernek.
   Csak az összehasonlítás kedvéért ugyanez a heréltmókus-hangú japán kislányokkal, hogy is mondjam, érdekes ez is, csak másképp.

2009. 01. 13.
- Ha elindítok a gépen egy memóriatesztelő programot és az mindig kifagy, akkor mi van?
- Biztos szar a program.

   Érdekes módon rakja össze a világot a gyerek, konkrétabban nagyon könnyen helyezi egymás mellé a transzcendens és a materiális dolgokat. Tavalyelőtt még mindig úgy gondolta, hogy karácsonykor kizárólag a kisjézuska hozza az ajándékokat

   jellemző anyám stílusára, hogy amikor karácsony előtt mentem a gyerekért hozzá, öltözés közben félhangosan, hogy a gyerek is hallja, nekem mondta félszínpadias felháborodással a gyerekre bökve, hogy "képzeld, még mindig hisz a jézuskában!". Odasuttogtam, hogy nem kell feszegetni, minél később jön rá a gyerek, annál jobb, mert addig legalább a kisjézuskával lehet revolverezni, erre gondosan megismételte a lépcsőházban is, hadd visszhangozzon

   tavaly annyit változott a világképe, hogy nem kizárólag a kisjézuska.
   A logika az volt, hogy látta nejemet ajándékot csomagolni, a fa alatt pedig volt neki szóló csomagolatlan ajándék is (lusta voltam). Tehát ami csomagolva van, azt a nejem vette, ami nem, azt a jézuska hozta. Én meg töprenghettem, melyik a szarabb: égni a gyerek előtt, hogy nem vettem neki ajándékot -mert szemrehányt a kisköcsög- vagy felrobbantani a világképét.

2009. 01. 11.
   Kicsit retrográd. Ennyire faszul sikerült karácsonyfaállítást már régen sikerült produkálni, meghittségnek nyoma sem volt. Biztos, hogy fenyőt még egyszer nem hagy a nejem egyedül venni. Sikerült pont akkorát vennem, mint a lakás belmagassága, de csak azért, mert le volt a tetejéből törve egy darab. Észrevettem, persze, de lealkudtam az árát, mert tetszett, milyen szép kövér meg tömött. Otthon, miután sok szentségeléssel befaragtam a talpba, felcibáltam a pincéből és leszedtem róla a hálót, hogy teljes pompájában szétugrott a fa, nejem persze közölte, hogy ő ezt egy asztalra szeretné tenni. Arra gondoltam, hogy nem most karácsonykor kellene felgyújtani az egészet a gecibe, de azért munkatakarékosság, nem az aljából vágtam, mert ott vastag, hanem a tetejéből. Pont jó lett, asztalra téve egy centire volt a teteje a plafontól.
   Ekkor vette elő nejem a csúcsdíszt. Elfojtott kurvaanyázás és gondos mérés után még egy fűrészelés, sajnos azzal nem számoltam, hogy a csúcsdísz nem fog rámenni a már elég vastag főágra, ezért némi töprengés után -mégis inkább felgyújtsam-e a gecibe az egészet, vagy még ne- fogtam magam és simán rászigetelőszalagoztam a csúcsdíszt a fára. Nejem kicsit bereccsent, de aztán meggyőztem, hogy három méterről már úgysem látszik. Aztán a karácsonyi égősor szívatott rommá, ami -nem vagyok amatőr, még felrakás előtt kipróbáltam- a teljes díszbe borított fán hagyta el magát, ott méricskéltem, mint a szibériai partizán a TBK-drótot a szögesdrótok, az aknák meg a medvék között. Végül nejem közölte, hogy nagyon randa a fa, mert a sok tetejéből vágás miatt az egész erősen csonkakúp alakú, nem az a fenyő klasszik. Mondtam neki, hogy vagy a vendégeknek azt mondja, hogy a fa a padláson folytatódik, vagy most felgyújtom az egészet a gecibe.
   Aztán a fa rögtön másnap olyan ütemben kezdte el hullatni a leveleit, hogy látszott, nem bírja ki a szabvány vízkereszti bontásig, a végső lökés az volt, hogy a kölyök megrángatta az egyik alsó ágat és úgy került elő, hogy bármelyik zöldszervezet kabalafigurájává választotta volna, csak épp ordított, mert bökték a tűlevelek. Nem értem, mint balhézott, mert előtte valahogy kiszedte a konnektorba dugott illatosítóból a kis üveget és megnyalta a kilógó takonyrudat, arra nem szólt semmit, csak ült ökölbeszorult arccal.