2010. 04. 25.
   A macskánk default külsejéről egyébként szerintem mindent elmond egy távolabbi (=ritkán nálunk járó) rokon reakciója.
- Te, ennek meg mi baja...? Ja, hogy ez ilyen.

2010. 04. 21.
   - Nézd már, de mókás, ahogy ugrál - mutatta nejem a macskát, amint az éppen valami repülő bogarat vadászva hülye mozdulatokkal kanyarban ugrált fel a levegőbe. Rendes voltam, nem tromfoltam vissza azzal, hogy szerintem még mókásabb, amikor a gyerek műanyaggolyós pisztolyával

    egy felhúzás, egy lövés, a kis narancssárga golyót olyan 10-15 méterre lövi ki. Még lézerirányzék is van hozzá. Sajnos a szórása három méteren olyan fél méter, a lézer pedig valahová teljesen balra fel lő, de egyrészt pici gyakorlással egész jól lehet korrigálni, másrészt sportember csakis lézer nélkül, csípőből

   pont a levegőben sikerül eltalálni.

   A telkótársaságok komoly bajban lehetnek, ügyfélhajsza van ezerrel, még új trükköket is bevetnek. Ami elsőre még vicces is, de többedszer már nagyon unalmas. Csööööörg.
- Tessék, F99.
- Jó napot kívánok, Frkszcs vagyok a Plgmthd megbízásából a Hlrmnzat káeftétől.
- Igen?
- Ön foglalkozik a cége telefonos ügyeivel? Mármint a műszaki részével?
A székrekedéses kurva anyátokat basztattok már megint
- Hát...mondjuk.
Hogy klasszikust idézzek, a lelkesedésem az határtalan
- Pompás! Fel szeretném kérni, hogy szakértőként vegyen részt egy konzultáción.
Szakértő...?! Ezbazmeg, ezmimár...?!
- ...szakértőként??
- Igen, szükségünk van önre, mint szakértőre, hogy a cége telefonszolgáltatását javíthassuk. Elmennénk önhöz konzultációra, kérdéseket tennénk fel, ön azokat szakértőként megválaszolja, és...
Ááááhhhhkurvaélet, ez a szokásos, csak az indítás volt más, rögtön főmérnök úrnak nevezni az udvari söprögetőt, hátha attól meghatódik
- Nem lehetne azokat a kérdéseket telefonon feltenni?
- Ehhez személyesen kellene...
- Mert kíváncsi lennék azokra a kérdésekre, hirtelen ugyanis nem tudom elképzelni, hogyan tudnák javítani a cég telefonszolgáltatását. Mert egyébként működik. Jól.
- Ó, nagyon sokféle módon tudnánk javítani, például...
- Például ingyen adnák?
- Hát azt, hehe, sajnos nem, de...
- Mert mást nemigen tudok elképzelni, idáig amikor feltárcsáztam valakit, akkor mindig kicsörgött. És ha valaki engem feltárcsázott, akkor is kicsörgött. És ha felveszi vagy felveszem, akkor hipp-hopp, már beszélünk is, csodálatos, mikre képes ma már a tudomány.
- Ezen kívül...
- Hát ha azt el tudják intézni, hogy amikor én hívok valakit, akkor az a valaki fel is vegye, na az tényleg minőségi ugrás lenne.
- Hát azt nem tudjuk garantálni, de ha ön szakértőként...
- Szakértőként el tudom még képzelni a hifi-telefont, vagy a szagosat, mint a radír, emlékszik, ugye...?
- Emmmm... soha nem volt bajuk a telefonnal?
- Háát... ha jól emlékszem, három éve egyszer volt, de az se az volt. Meg hát ugye most is beszélünk egymással, amit ön ott a távolban mond, azt én itt az asztalom mellett hallom és viszont, pedig nem is vagyunk hallótávolságban, illetve de mégis, mert ha én itt azt mondom, hogy halló, akkor ön ott a távolban azt hallja, ejj, időnként még most is elcsodálkozom, hogy nahát, milyen ügyesen ki van ez...
- Eee... nincs az önök cégénél valaki, aki még foglalkozik ezzel?
Ne kanyarodj ki, geci, ne kanyarodj ki
- Nincs, mint mondtam, én foglalkozom a telefonnal, szóval bár nem tudom elképzelni, mi lehet telefonálásabb annál a telefonálásnál, mint amit például most is csinálunk, ön, meg én, de ha gondolják, jöjjenek nyugodtan, állok rendelkezésükre. Szakértőként.
- Ö... köszönöm a segítségét, hallom, hogy zavarom, talán majd máskor...
- Á, dehogy. Szívesen, bármikor máskor is, csak hívjon bátran azokkal a gombokkal, amikkel én is fel szoktam hívni másokat. Illetve azokkal ne, mert azok nálam vannak, azokkal hívjon, amik önnél vannak, de hát hehe, pont önnek magyarázom, hát pont ön hívott engem, tudom, hogy tudja, hogyan kell.
- Bíííp.

   Ez is pipa.

2010. 04. 13.
- Te, mivel vágjam fel ennek a hőpapír-tekercsnek a csomagolását?
- De hülye vagy, hát hőpapír-ollóval.

   Végérvényesen itt tavasz, súgták meg érzékeim csalhatatlan biztonsággal, amikor hazamenve nem tudtam beállni a kertbe, mert három köbméter föld volt odabaszva az autóbejáróra, megpúpozva a koszosság különböző (a rettenetestől a kibaszottulig) fokain álló gyerekhalommal. Nejem, amikor tájékoztattam arról, hogy az utca gyerekestül-talajostul beköltözött hozzánk, közölte, hogy az a földkupac nincs is ott. Merthogy ugye emlékszem, hogy nem beszélt nekem sóhajtozva arról, hogy tavasszal a kert egyik végében levő kis konyhakertet fel kellene számolni és a másik, hosszabbik végében kellene csinálni egy nagyobbat és ehhez rendelni kellene egy fél teherautó földet. Biztosítottam arról, hogy csakugyan nem hallottam, az effélét én elvből nem hallom meg és én így nem is rendeltem semmit. Hát akkor az ott nem az, amit láttam (vö. prrnta), vezette le nejem a legújabbkori Zénón-paradoxont, hanem semmi sem, ne higgyek a szememnek, az a földkupac csak illúzió. Meg a kölykök is, akik ordibálva csüdig dágványoznak benne.
   A kurva életbe, már megint vehetem elő a lapátot és temethetem el az elveimet sok föld alá. De egyszer bazmeg rendelek öt keverőkocsi betont.