2009. 02. 28.
   Anyám stílusára úgy vélem, tökéletesen jellemző a következő párbeszéd. Ülünk a kocsiban, hozom őket az uszodából, ez is jellemző, lelkesen elmegy a gyerekkel mindenhová, feltéve, ha valaki viszi-hozza. Sajnos a hangsúly nem jön át, pedig azzal még brutálabb.
- És képzeld, ahol lakom, lopják az autókat!
- Igen...?
- Múlt évben is elloptak egyet!
- Igen...?
- Meg az idén is elloptak egyet!
- Igen...?
- Hát nem felháborító? A tiedet nem lopták el...?
- Benne ülünk. Szerinted...?
- Hát csak úgy kérdeztem.

2009. 02. 17.
   Azt álmodtam, hogy metrózom, nem volt mozgólépcső, és úgy jutottam fel a gödörből a felszínre, hogy tulajdonképpen az egész állomás gumiból volt és a peron kijárat felé eső végét felnyújtották a kijáratig, aztán csak hagyták, az egész peron hadd pattanjon utána mindenkistül. Lefelé hasonlóképp. Aztán rájöttem, hogy ez lopás, valami sci-fiben úgy lépnek át a fénysebesség jelentette korláton, hogy az űrhajó orrát megnyújtják a célig, a farát meg utánahúzzák. És így akkor nincs is sebesség, csak arrébb kerül a hajó. A másik megoldás, hogy az űrhajó nem megy világgá, hanem a célteret gravitációval a szomszédságába csavarják, oda kényelmesen át lehet űrhajózni, aztán csak hagyni kell a teret visszacsavarodni és kész. Ezt most nem tudom, miért írtam ide.

   Kísértetiesen ismerős stílusú kérdezősködés folyamán elhangzott a "miért nem írok a kisebbik gyerekről?" kérdés. A kérdés továbbított volt, a kérdező ugyan nagyon jól tudta a választ, de hát ugye az autentikus forrás az igazi. Ide is leírom, egyszerű. Mert nem csinál semmi számomra érdekeset, olyan, mint egy mondjuk kaktusz, csak mozog. Vigyázni kell, rá ne lépj. De írhattam volna fikuszt vagy macskát is, tökmindegy. Szerintem eleve kizárt ebből a témából bármi normálisat kihozni, olvastam pár ilyet, kivétel nélkül mindegyik borzalmas. Két kivételről tudok, de azok a gyereken keresztül tulajdonképp az anyukáról szólnak.
   Nekem egyelőre ismét "Apakezdődik" érzésem van. A kölyök sem alszik rendesen, ettől a nejem sem alszik, felmondólevelet még nem kaptam, de néha látom, hogy közel van. Amikor hazamegyek, ismét ugyanúgy a kezembe nyomnak egy rugdalózó zsákocskát, ami olyan hangokat hallat, mint egy félrehangolt Sokol, hogy játssz vele

   ezt már volt téma társaságban, tényleg felnézünk a nőkre, ez bazmeg fertelem, a férfiember elnyünyög egy félórát, a második félórában pedig arra gondol, hogy inkább farkasokkal küzd meg, vagy felfedez valamit Afrikában vagy minden este kezet fog egy jegesmedvével vagy simán rászokik a heroinra vagy bármi, de ez kibírhatatlan, a nők meg ezt évekig csinálják komolyabb bekattanás nélkül, persze mindenre van ellenpélda

   csak most jön a másik a saját lábán, hogy ővele is. De legalább nem építkezek közben, úgyhogy tulajdonképp nekem tök jó, ne sajnáljatok, a gyerek a természet csodája, meg még mindig jobb, mintha a nejem mondjuk természet csodája vonalon szült volna ide egy Grand Canyont, az el se fért volna itt az udvarban.

2009. 02. 15.
   A csendes éjszaka idilljét csúnyán szét tudja törni, ha az ember a sötétben nem lát rendesen és túl közel áll a tujákhoz és pont amikor elégedetten nekiáll slanyálni, támad egy kis szél és a tuja a havas-hideg levelével óvatosan megsimítja a makkot. Még jó, hogy oda van nőve, sokáig kellene keresni a sötétben.

2009. 02. 11.
- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek?
- Itt semmi sem működik!
- Mármint mi az a semmi?
- Hát ahogy mondtam, semmi!
- Értem, Köcsög úr, de nem lehetne kicsit részletesebben, például a fűtés az megy? A csapból a víz jön?
- Ne szórakozzon velem, tudja jól, hogy a kompúteremről van szó.
- Most már tudom, szóval egyáltalán nem indul a kompútere?
- De igen, de aztán semmi!
- A vindózba be tud lépni?
- Igen, abba igen, de semmi nem működik!
- Word, Excel...?
- Azok elindulnak. De aztán semmi.
- Hhh. Internet van?
- Az van, de...
- Emilezés...? Tud emilt küldeni, fogadni...?
- Persze, de egyébként semmi nem jó!
- A könyvelőprogram...?
- Az is jó, de semmi nem működik!
- Namost Köcsög úr, önnek nincs más a számítógépén. Office, emilezés, könyvelőprogram. Ezek mindegyikére azt mondta, hogy az elindul. Akkor mi az, ami nem működik?
- Hát semmi! Itt semmi sem működik!
- ...

   Hosszan gondolkodtam, de nem tudtam dönteni, melyiken szarabb megjelenni, egy nyóckeres lakógyűlésen vagy egy szülői értekezleten. Mintha egy kedélyes maffiózó megkérdezné, melyiket szeretném jobban, ha nyolcas fúróval átfúrná a tenyerem, vagy ha szívlapáttal izomból pofánbaszna.
   A szülői értekezlet rögtön azzal kezdődött, hogy fogalmam nem volt, hogy most a gyerek tanára a Joli néni és a Juci néni a napközis

   mert van a pattanásos dagadt meg van a szőrös orrú karórépa, meg van a helyettesítő tanár, a nagyseggű SZTK-keretes

   vagy fordítva. A következő probléma, hogy a termek ajtaján nyilván ilyen nevek vannak, hogy Kovács Gézáné meg Szabó Józsefné, tehát jópár perc tétova ténfergés következett, amit úgy hatvan nő figyelt megbotránkozva, bazmeg, ez talán azt se tudja, ide jár-e a gyereke egyáltalán.
   Telefonos segítség után megvolt a terem, első feladat, minőségbiztosítás van, értékeljük a tantónénit. Ezt visszaadtam, hogy csak torzítani bírnám a felmérést, mert a válaszok között

   értékelje egy és öt közötti skálán mennyire elégedett ön azzal a módszerrel, amellyel a tanerő az ön gyermekének megtanítja az egyszeregyet

   nincs olyan, hogy a faszom se tudja. Az egyszeregyet nagyjából tudja a gyerek, hogy ezt a tanerő ténykedése miatt vagy pont annak ellenére, ezt én nem tudom eldönteni. A következő napirendi pontok voltak még: Adjunk pénzt farsangra, adjunk pénzt osztálykirándulásra, adjunk pénzt budipapírra, adjunk pénzt tankönyvre, adjunk pénzt az iskolának (1%), adjunk pénzt az iskolaújságnak. Hozzunk festéket, ragasztót, papírzsebkendőt, papírt (rajz- és fénymásoló), tortát, sütit, pogácsát, plüssállatot. És húzzunk bele a papír- és műanyagkupakgyűjtésbe, mert tavaly is csak harmadikok lettünk

   bazmeg és végig ez T/1 volt, mint amikor az anyuka is annyira meg van gárgyulva, hogy ettünk, büfiztünk, jól teleszartuk a pelenkát stb.

   és idén jó lenne legalább másodiknak lennünk.
   Minden elől kitértem azzal, hogy majd megbeszélem a feleségemmel. Már mentem volna a francba, amikor elöl valaki felállt, hogy akkor _most_ kérné a második félévi osztálypénzt, ekkor többen rám néztek, pedig én biztos voltam benne, hogy nem mondtam ki hangosan azt, hogy "na most mentek mind el a picsába", biztos látens telepata vagyok. Már csak a szuggerálást kellene megtanulnom, hogy el tudjam hitetni emberekkel, hogy már adtam nekik pénzt.