Jogi basz: GLL(TM)




2024. október

2024. szeptember
2024. augusztus
2024. július
2024. június
2024. május
2024. április
2024. március
2024. február
2024. január
2023. december
2023. november
2023. október
2023. szeptember
2023. augusztus
2023. július
2023. június
2023. május
2023. április
2023. március
2023. február
2023. január
2022. december
2022. november
2022. október
2022. szeptember
2022. augusztus
2022. július
2022. június
2022. május
2022. április
2022. március
2022. február
2022. január
2021. december
2021. november
2021. október
2021. szeptember
2021. augusztus
2021. július
2021. június
2021. május
2021. április
2021. március
2021. február
2021. január
2020. december
2020. november
2020. október
2020. szeptember
2020. augusztus
2020. július
2020. június
2020. május
2020. április
2020. március
2020. február
2020. január
2019. december
2019. november
2019. október
2019. szeptember
2019. augusztus
2019. július
2019. június
2019. május
2019. április
2019. március
2019. február
2019. január
2018. december
2018. november
2018. október
2018. szeptember
2018. augusztus
2018. július
2018. június
2018. május
2018. április
2018. március
2018. február
2018. január
2017. december
2017. november
2017. október
2017. szeptember
2017. augusztus
2017. július
2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

2009. 02. 28.
   Anyám stílusára úgy vélem, tökéletesen jellemző a következő párbeszéd. Ülünk a kocsiban, hozom őket az uszodából, ez is jellemző, lelkesen elmegy a gyerekkel mindenhová, feltéve, ha valaki viszi-hozza. Sajnos a hangsúly nem jön át, pedig azzal még brutálabb.
- És képzeld, ahol lakom, lopják az autókat!
- Igen...?
- Múlt évben is elloptak egyet!
- Igen...?
- Meg az idén is elloptak egyet!
- Igen...?
- Hát nem felháborító? A tiedet nem lopták el...?
- Benne ülünk. Szerinted...?
- Hát csak úgy kérdeztem.

2009. 02. 17.
   Azt álmodtam, hogy metrózom, nem volt mozgólépcső, és úgy jutottam fel a gödörből a felszínre, hogy tulajdonképpen az egész állomás gumiból volt és a peron kijárat felé eső végét felnyújtották a kijáratig, aztán csak hagyták, az egész peron hadd pattanjon utána mindenkistül. Lefelé hasonlóképp. Aztán rájöttem, hogy ez lopás, valami sci-fiben úgy lépnek át a fénysebesség jelentette korláton, hogy az űrhajó orrát megnyújtják a célig, a farát meg utánahúzzák. És így akkor nincs is sebesség, csak arrébb kerül a hajó. A másik megoldás, hogy az űrhajó nem megy világgá, hanem a célteret gravitációval a szomszédságába csavarják, oda kényelmesen át lehet űrhajózni, aztán csak hagyni kell a teret visszacsavarodni és kész. Ezt most nem tudom, miért írtam ide.

   Kísértetiesen ismerős stílusú kérdezősködés folyamán elhangzott a "miért nem írok a kisebbik gyerekről?" kérdés. A kérdés továbbított volt, a kérdező ugyan nagyon jól tudta a választ, de hát ugye az autentikus forrás az igazi. Ide is leírom, egyszerű. Mert nem csinál semmi számomra érdekeset, olyan, mint egy mondjuk kaktusz, csak mozog. Vigyázni kell, rá ne lépj. De írhattam volna fikuszt vagy macskát is, tökmindegy. Szerintem eleve kizárt ebből a témából bármi normálisat kihozni, olvastam pár ilyet, kivétel nélkül mindegyik borzalmas. Két kivételről tudok, de azok a gyereken keresztül tulajdonképp az anyukáról szólnak.
   Nekem egyelőre ismét "Apakezdődik" érzésem van. A kölyök sem alszik rendesen, ettől a nejem sem alszik, felmondólevelet még nem kaptam, de néha látom, hogy közel van. Amikor hazamegyek, ismét ugyanúgy a kezembe nyomnak egy rugdalózó zsákocskát, ami olyan hangokat hallat, mint egy félrehangolt Sokol, hogy játssz vele

   ezt már volt téma társaságban, tényleg felnézünk a nőkre, ez bazmeg fertelem, a férfiember elnyünyög egy félórát, a második félórában pedig arra gondol, hogy inkább farkasokkal küzd meg, vagy felfedez valamit Afrikában vagy minden este kezet fog egy jegesmedvével vagy simán rászokik a heroinra vagy bármi, de ez kibírhatatlan, a nők meg ezt évekig csinálják komolyabb bekattanás nélkül, persze mindenre van ellenpélda

   csak most jön a másik a saját lábán, hogy ővele is. De legalább nem építkezek közben, úgyhogy tulajdonképp nekem tök jó, ne sajnáljatok, a gyerek a természet csodája, meg még mindig jobb, mintha a nejem mondjuk természet csodája vonalon szült volna ide egy Grand Canyont, az el se fért volna itt az udvarban.

2009. 02. 15.
   A csendes éjszaka idilljét csúnyán szét tudja törni, ha az ember a sötétben nem lát rendesen és túl közel áll a tujákhoz és pont amikor elégedetten nekiáll slanyálni, támad egy kis szél és a tuja a havas-hideg levelével óvatosan megsimítja a makkot. Még jó, hogy oda van nőve, sokáig kellene keresni a sötétben.

2009. 02. 11.
- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek?
- Itt semmi sem működik!
- Mármint mi az a semmi?
- Hát ahogy mondtam, semmi!
- Értem, Köcsög úr, de nem lehetne kicsit részletesebben, például a fűtés az megy? A csapból a víz jön?
- Ne szórakozzon velem, tudja jól, hogy a kompúteremről van szó.
- Most már tudom, szóval egyáltalán nem indul a kompútere?
- De igen, de aztán semmi!
- A vindózba be tud lépni?
- Igen, abba igen, de semmi nem működik!
- Word, Excel...?
- Azok elindulnak. De aztán semmi.
- Hhh. Internet van?
- Az van, de...
- Emilezés...? Tud emilt küldeni, fogadni...?
- Persze, de egyébként semmi nem jó!
- A könyvelőprogram...?
- Az is jó, de semmi nem működik!
- Namost Köcsög úr, önnek nincs más a számítógépén. Office, emilezés, könyvelőprogram. Ezek mindegyikére azt mondta, hogy az elindul. Akkor mi az, ami nem működik?
- Hát semmi! Itt semmi sem működik!
- ...

   Hosszan gondolkodtam, de nem tudtam dönteni, melyiken szarabb megjelenni, egy nyóckeres lakógyűlésen vagy egy szülői értekezleten. Mintha egy kedélyes maffiózó megkérdezné, melyiket szeretném jobban, ha nyolcas fúróval átfúrná a tenyerem, vagy ha szívlapáttal izomból pofánbaszna.
   A szülői értekezlet rögtön azzal kezdődött, hogy fogalmam nem volt, hogy most a gyerek tanára a Joli néni és a Juci néni a napközis

   mert van a pattanásos dagadt meg van a szőrös orrú karórépa, meg van a helyettesítő tanár, a nagyseggű SZTK-keretes

   vagy fordítva. A következő probléma, hogy a termek ajtaján nyilván ilyen nevek vannak, hogy Kovács Gézáné meg Szabó Józsefné, tehát jópár perc tétova ténfergés következett, amit úgy hatvan nő figyelt megbotránkozva, bazmeg, ez talán azt se tudja, ide jár-e a gyereke egyáltalán.
   Telefonos segítség után megvolt a terem, első feladat, minőségbiztosítás van, értékeljük a tantónénit. Ezt visszaadtam, hogy csak torzítani bírnám a felmérést, mert a válaszok között

   értékelje egy és öt közötti skálán mennyire elégedett ön azzal a módszerrel, amellyel a tanerő az ön gyermekének megtanítja az egyszeregyet

   nincs olyan, hogy a faszom se tudja. Az egyszeregyet nagyjából tudja a gyerek, hogy ezt a tanerő ténykedése miatt vagy pont annak ellenére, ezt én nem tudom eldönteni. A következő napirendi pontok voltak még: Adjunk pénzt farsangra, adjunk pénzt osztálykirándulásra, adjunk pénzt budipapírra, adjunk pénzt tankönyvre, adjunk pénzt az iskolának (1%), adjunk pénzt az iskolaújságnak. Hozzunk festéket, ragasztót, papírzsebkendőt, papírt (rajz- és fénymásoló), tortát, sütit, pogácsát, plüssállatot. És húzzunk bele a papír- és műanyagkupakgyűjtésbe, mert tavaly is csak harmadikok lettünk

   bazmeg és végig ez T/1 volt, mint amikor az anyuka is annyira meg van gárgyulva, hogy ettünk, büfiztünk, jól teleszartuk a pelenkát stb.

   és idén jó lenne legalább másodiknak lennünk.
   Minden elől kitértem azzal, hogy majd megbeszélem a feleségemmel. Már mentem volna a francba, amikor elöl valaki felállt, hogy akkor _most_ kérné a második félévi osztálypénzt, ekkor többen rám néztek, pedig én biztos voltam benne, hogy nem mondtam ki hangosan azt, hogy "na most mentek mind el a picsába", biztos látens telepata vagyok. Már csak a szuggerálást kellene megtanulnom, hogy el tudjam hitetni emberekkel, hogy már adtam nekik pénzt.