2015. 07. 31.
   Csináltak rólam egy érdekes fotót, amiről míg nekem Mad Max, nejemnek viszont azonnal Hannibal Lecter jutott az eszébe. Gondoltam, feldobom a képet egy deal with it napszemüveggel, de még úgy is olyan ocsmány maradt, hogy mégis inkább a zokni-szandálról írok.

   Én értem, hogy ez a kombináció undivatos (érted, undi), hivatalból üldözendő, viselője semmivel nem jobb, mint Biszku Béla fénykorában ésatöbbi. És sokak számára érthetetlen, miért viselik mégis a zokni+szandált bizonyos emberek, akiket az NDK megszűntével oly nehéz egy definitíven degradáló jelzővel behatárolni.
   Megmondom, egészen egyszerűen azért vállalják be ezt emberek, mert

   leszámítva azokat az eseteket, amikor direkt polgárpukkasztás céljából veszik fel, mert nonkonformisták vagy véletlenül, mert csak simán tudatlanok. Én viszont bízom benne, hogy a neohipcitizenség vagy mi lesz a jövő a hipszterség utáni yuccieség utáni (esetleg az utáni) vonala egyik emblematikus mindentagadása a zokniszandál ("Zandál") állandó viselete lesz

   a zokni-szandál egy hihetetlenül praktikus viselet, ugyanis nyáron minden napszakra jó, főleg egy nem teljesen ifjú turistafélének. Napközben, amikor forróság van, nem rohad bele a cipőbe az ember lába, még ha a nyolcadik kilométert is gyalogolja az ember a felmelegedett aszfalton, merthogy ugye szandált visel, ami csupa nyílás, a zokni pedig szellőzik. Viszont az esti hűvös beköszöntével, amikor a romkocsmában hajnal háromra a keringés már nem tud annyira kompenzálni, akkor sem kezd el fázni a lábfej, mert a szandál ugyan csupa nyílás, de a zokni pont azt a vékony, de meleg állandó légréteget tartja meg, ami a hőérzetet biztosítja. Ezt így egyben nem tudja semmi más.
    Természetesen be lehet próbálkozni azzal, hogy mondjuk vászonfelsőrészes cipő, de tegyük fel a kérdést, hogy egy (összeizzadt, büdös) vászoncipőt a tulaja hány naponta mossa ki? Míg egy zoknit? Meg biztosan van aranyárban önlélegeztető cipő meg mittudomén. Viszont hat pár zokni határozottan olcsóbb, mint hat pár vászoncipő (vagy akár egy önlélegeztető) és mosni is egyszerűbb. Egyszóval a zokniszandál közel optimális megoldás ésszerű összegért.

   Szegény nők, mennyit küzdöttek, hogy ne kelljen mindenféle szépségideál kedvéért öttel kisebb cipőbe beletöretni a lábukat, meg halcsontos fűzővel csináltatni maguknak darázsderekat meg mittudomén. Erős férfiként nem sírhatok a zokniszandál után, mert erős férfi mezítláb megy haza a csepeli HÉV nyáron hatvan fokos sínjein, de valójában alig várom, hogy a gendertanulmányok, az egyenjogúsítások meg ilyesmik mozgalma kiegészüljön és az LGBTTTQQIAA után odakerüljön a "Z" is, és álljunk ki a zokniszandált viselő, lenézett, kigúnyolt, elnyomott kisebbség jogaiért is.

2015. 07. 24.
   Kulináris kalandozásaim közepette kipróbáltam egy - sajnos nem kínai, hanem- indiai éttermet. Még emésztenem kell -haha, érted- hogy visszamegyek-e egy újabb próbakörre. Az étel

   egzotikus neve volt, de gyakorlatilag valamilyen rizsehús volt, anyám szokott volt ilyesmit csinálni, amikor semmilyen ötlete nincs arra, hogy mit főzzön, ráadásul a rizst is elbassza és aztán az egészet megpróbálja valamilyen egzotikus cuccal elfedni ("Tudod, Grisa, mint amikor a fenyő alá szarnak")

   ugyan olyan jó semmilyen volt, de a masala limonádé az odabaszott. Mondta ugyan a faszi, hogy ez édes-savanyú, de legyintettem, persze, bazdmeg, egy limonádé milyen legyen, csípős-keserű? De abba a másfél deci lébe szerintem valahogy beletuszkoltak fél kiló cukrot. Meg valami émelyítő fűszert, nem tudtam rájönni, mi az, ánizst, talán mentolt és egy kevés diszperzitet éreztem ki belőle, borzalmas volt. Mint a sógor ki tudja, miből készült műanyagkannás vegyespálinkája, ez is holnapig meglesz minden egyes böffentésnél.
    Az árból is látszott, hogy ebbe a menübe bele van tervezve egy terheléses vércukorvizsálat is, csak a vérvételeket felejtették el, szóval még kicsit halványodnia kell az emlékeknek addig, amíg ismét ki merek lépni a komfortzónámból.

2015. 07. 21.
   Egy falunap mindig érdekes, rengeteget információt lehet felszedni, miközben az ember sorban áll pl. valami ragacsos baszért a cukorkaárus előtt, mert az a pirosas-kékes gumiperec-szerű izé az KELL.
- ... és én már annyira beteg voltam, hogy már infúzióban adták a homeopátiát:..
- ... milyen kibaszott hőség, a kurva anyját, kemény, mint egy Norbi-kazetta...
- ... és hát a nagymamának kicsit régimódi a szépségideálja, amikor megjöttünk Görögből, azzal fogadott, hogy lányom, de csúnya barna vagy...! de legalább szép kövér.

   Arra szeretnék még választ, hogy késő nyugdíjaskorára tényleg olyanra hülyül az ember, hogy csak a népdalok maradnak meg? Ahány ilyen dalkört láttam, mind ilyen népi műnótákat toltak, sehol egy citerán előadott Stairway To Heaven, sehol egy olyan tangóharmonikára áthangszerelt Dinamit a vérem, amin pár akkord egy kicsivel lejjebb van a kelleténél. Vagy legalább egy Isten veled, édes Piroskám, vagy egy Gedeon bácsi.
   A másik, hogy a fiatal táncosoknak (hastánctól a majorette-ekig) miért kizárólag vagy gangsztarapre vagy technóra kell tolni a műsort?

   Zene.

2015. 07. 07.
   Pártunknak és kormányunknak azt kellene még meglépnie, hogy saját maga indítson menekültcsempészetet Magyarországra. Állami támogatással és háttérrel simán ki lehetne túrni az amatőr konkurenciát és nem ismerem a tarifákat, de legyen mittudomén kétezer dollár per fő, az napi 300 menekülttel hatszázezer dollár NAPONTA, ez azért nem rossz biznisz, még akkor is, ha sok vele a költség. Meg persze másik állam területén csinálni ilyesmit, az elég gáz, de hát a Küküm elvekben gazdag külgazdasági tevékenységébe ez már igazán belefér. Vagy sutyiban meg is lehetne egyezni a másik országgal, hogy ők is kapnak belőle, tőlük eljönnek a gázos népek, tőlünk meg úgyis továbbmennek, ráadásul lehetne verni a mellünket az EU felé, hogy mennyi menekültünk van. Esetleg azt ígérni, hogy háromezer dollárért rögtön az osztrák határig vinnénk a menekülteket, és hát nem afféle himihumi megbízhatatlan külföldi embercsempész csinálja, hanem röndös magyar embörcsempész. És rögtön hatalmasat nőne az ország valutatartaléka is, ha a vasárnapi embercsempészetet nem tiltják be, két hónap alatt 60 nap x 2500 (átlag) dollár x 300 ember/nap = 45 millió USD, az azért már pénz, tán még fejenként egy balaton szelet meg egy bubimentes üdítő is belefér, köszönjük, hogy minket választott.

2015. 07. 01.
   Kemény menet lenne, de én a kormány helyében családvédelmi okokból az internetet tiltanám be a hétvégékre, hogy a mocskos kölykök ne az online játékokat meg a fácsét basszák, hanem menjenek kirándulni. Ezt azért mondom, mert nálunk villámcsapás miatt elment pár napra az internet, az első nap csak az elvonási tünetek voltak, a kölyök csak a hátán tudott pörögni, de második nap már együtt MarioKartoztak a gyerekkel. A harmadik nap pedig már nem akarták megölni egymást ötpercenként és elfogadták az én javaslataimat is. Hát nem is tudom.
  Értem én persze, hogy az, hogy mennyit internetezik a gyerek, az a szülőn múlik, de egyrészt nem annyira, másrészt ahhoz egy komplett szórakoztatóközpontot kellene üzemeltetni.

   Olvastam némi finnyogást, hogy ez a "mutyi" szó milyen unalmas meg elkoptatott, az ellenzékiek minden kormánypárti dologra azt mondják, hogy valamilyenmutyi, az ember oldalán jön ki, hagyjuk már, felejtsük el.
   Szerintem pedig nem kellene elfelejteni. Persze, rettentően unalmas, meg minden, viszont valamennyire azt az űrt tölti be, amit hiányolni szoktak, hogy az ellenzék nem olyan profin irányítja a kommunikációt, mint a Fidesz. Tessék, itt van a "mutyi", égjen csak össze a Fidesz nevével, ha lett elmúltnyolcév, bukottbaloldal, gyurcsányahibás, legyen geciorbán meg fideszmutyi is. Igen, sajnos ehhez ipari mennyiségű sulykolás kell.
   Esetleg a széplelkek írassanak maguknak mutyioperát (főszereplők: Mutyigeno és Mutyigena) és úgy nem lesz annyira irritáló, mert benne lesz a művészet.