2015. 06. 26.
Egy darabig kibaszottul ideges voltam, de már egészen megnyugodtam, ugyanitt a blog első animgifje. Elnézést, hosszú lesz, de ki kell írnom magamból.
Majdnem pontosan egy éve mentem el először az orvoshoz, hogy hát kedvesdoktorúr, a fülembe immáron nemigen múlóan beleköltözött a zúgás, meg néha mintha víz ment volna bele, meg időnként fáj, meg reggel-este orrfújás, de mindez csak jobb oldalon, mintha lufi lenne felfújva a fél fejemben.
Halláscsökkenés van? Az nincs. Aha. Hát... (fülbekukkantás, pöfögővel gyorsmérés) nem látok semmit, menjen el hallásvizsgálatra meg MR-re, de egyik sem fog kimutatni semmit. Biztosan savasat büfög, az csinálja a fesztivált, kérjen időpontot gasztroenterológiára, jameg lehet infúzióra járni egy hónapig naponta, de nem fog az sem segíteni. Szóval kicsit olyan volt a faszi, mint a főtörzsorvos a Svejkben, mindenki "Tauglich", amíg a fejét nem a hóna alatt hozza be.
Az MR-véleményben tényleg az volt, hogy minden rendben (magát a felvételt nem nézte meg a klinikán senki), a hallásvizsgálat 10%-os csökkenést mutatott, de hát ugye biztos hangos helyen dolgozik. Nem? Akkor biztosan jár moziba, ami hangos, na ugye hogy ugye.
Hát ha ő nem ideges, akkor én sem. Gasztroenterológiára meg négy hónappal később kaptam időpontot, inkább egy hónapig próbálkoztam savlekötővel, jó ötlet volt, nem jött be, hagyjuk.
Aztán pár hónapja lassan észrevettem, hogy hát jobboldalt a telefonálás már nem nagyon megy, a hangos zaj fáj, meg egyre határozottabb lett a beszorult a fülembe valami érzés, diszkrét fájások, szédülgetések, vissza is ballagtam az orvoshoz, hogy értem én, hogy valójában nincs semmi bajom, de higgye már el, hogy valójában van. Hát akkor elölről, hallásvizsgálat, MR.
Állami MR: Időpont...? Hát... most éppen stop van, telefonáljon három-négy hónap múlva.
Maszek MR: Időpont...? Hát... holnap délelőtt vagy délután?
Az MR-es asszisztensnek (!) elmondtam a tüneteket, aha, az ilyesmi az akusztikus neurinóma szokott lenni, de a doktornő majd megnézi/elmondja, mindenesetre csinál a belső fülről is egy célzott MR-t.
A 70%-os halláscsökkenés meg az MR-vélemény (tényleg akusztikus neurinóma) azért már beindította az egészségügyet
nem tudok nem találni hasonlóságot a rendőrök "akkor hívjanak, ha már folyik a vér" attitűdjével, ennyit a preventív egészségvédelemről
elküldtek egy profhoz, aki
eközben eltelt úgy másfél hónap, és még lesz egy, jegyzem meg. Értem én, hogy az orvoslásnak van folyamata, a protokollon végigtoljuk a beteget, aztán ha nem bírja ki a végéig, az már az ő baja. Mondjuk nekem mázlim volt, meg volt pénzem, baszki, ez simán tarthatott volna 5-6 hónapig is
elsütötte a van egy jó hírem, meg egy rossz viccet, ez a hallóideg jóindulatú daganata, abszolút nem halálos, viszont előbb-utóbb a jobb fülére süket lesz, bár az állapotot valamennyire lehet konzerválni. És a szédülések és az ebből időnként kifolyó émelygés-rosszullét? Hát az... hát nem örül, hogy egyáltalán életben marad? Ja, az igaz.
Mellékesen -nem hiába ő lett a prof- ő volt az első, aki nem hitt a leírt véleménynek és konkrétan megnézte az egy éves MR-t is, nahát, örült, ezen is ott van, nézze csak, ugyanakkora. Tulajdonképpen ekkor ment fel a vérnyomásom százötvenre, bazmeg, ha nem szarik bele mindenki az első körben, akkor még 10% hallásromlásnál lehetett volna valamennyire konzerválni az ügyet. De hát most már mindegy, próbáltam megnyugtatni magam.
De hát most már mindegy -próbált megnyugtatni a prof- ha egy éve észreveszik, akkor is ugyanez lett volna. A vérnyomásom ekkor ugrott kétszázra, oké, hogy ugyanez lett volna, de talán lényegesen később. Ebből a prof nemigen vett észre semmit, láttam, már a cikket fogalmazza valamelyik Neuroscience Journalba.
Mindegy, később lehiggadtam, végülis -ahogy mondtam az ismerőseimnek- lehetnék tüdőlövéses buzi néger is, annak több körön rosszabb. Ha elmegyek moziba, mindegy lesz, hogy hányas Dolby, mert úgyis mono, ha a gyerek nyekereg, hogy ezmegaz kell neki, nem fogom meghallani, mondjuk ugyanez a nejemmel problémásabb. A szédülést-rosszullétet meg ki lehet fékezni gyógyszerrel, meg keksszel. És hát nem ekézném az egészségügyet, meg a jóistent, jól tudom, mitől van ez az egész.