2010. 06. 22.
   Szomszédúrnak ki lehetne osztani a közlekedési Darwin-díjat, vagy nem tudom, mit, mert nem halt meg, de önsorsrontó az illető. Már eddig is a rendőrség aranyfokozatú támogatója volt gyorshajtásokból kifolyólag, ezért vett egy készüléket, ami sípol, ha sebességmérést érzékel, drága volt, de -kalkulált- már egy megúszott esetnél behozza az árát. Ezek után egy hétvégi nagyon nehezen induló, nagyonnemszeretem anyóslátogatás után, amikor végre elmúlt a szájzára (arra gondolt, hogy az anyós torka van a fogai között) kapott két végzést két gyorshajtásról, ugyanarról a helyszínről és ugyanabban az időpontban. Már fogalmazta a "bebújtok ti is az anyátok szutykos picsájába" levelet, amikor rájött, hogy sajnos mégsem teljesen ugyanaz az időpont, a kettő között van három perc eltérés. Mert amikor épphogy elhagyta a városhatárt (ott mértek sutyiban), anyós utánatelefonált, hogy ottfelejtette a bablevest és ő visszafordult.

    Azon gondolkoztam, hogy a rajzfilmgyártók gyakran szimplán kiélik magukat a művükben, és van, amikor ez egészen jól sül el. Most a Phineas és Ferb sorozatra gondolok

   ha valaki nem kénytelen állandóan diznicsatornát nézni, megpróbálom összefoglalni. Két kiscsávó a címszereplő, akik a nyári szünetben mindenféle gigantikus dolgot építenek a hátsó udvarban (tízemeletes kísértetkastély, komplett tengerpart pálmákkal stb.), a nővérük pedig mindig megpróbálja őket beárulni anyukánál, hogy nézd, mit csináltak ezek, csak sosem sikerül neki. A kiscsávók háziállata, egy kacsacsőrű emlős ugyanis tikosügynök, és minden fejezetben legyőzi Dr. Doofenshmirtzet, a világuralomra törő főgonoszt, akinek a legyőzés következtében megsemmisülő aktuális (és -inátor-ra végződő nevű) készüléke nyom nélkül eltünteti a kicsávók művét

   ahol a zeneszerzők brillíroznak. Mindegyik fejezetben van egy kis fél-másfél perces betétdal, amik egyrészt kiváló zenei stílusgyakorlatok, másrészt nagyon jól is vannak előadva. Illetve nekem tulajdonképpen az félelmetes, mennyi ötletet zsúfoltak bele ezekbe a kis betétekbe az eredeti rajzfilmes ötleteken kívül. Például a G-O-N-O-S-Z F-I-Ú-K egy nagyszerű blues, amit a nővér ad elő anyának és arról szól, hogy megőrül attól, hogy a kis geciket nem tudja lebuktatni. Azért ilyen hangja, mert épp allergiás rohama van a virágtól, amit a csávója hozott neki. A másik egyperces szösszenetet a főgonosz lánya énekli arról (kezében egy frissen beszerzett babával), hogy a fater nem is annyira rossz fej, apukának legalábbis.
   Remélem, mindenki érti az összefüggést, bár nem biztos, szeretném, ha a gyerek hirtelen építene harminc gyilkos robotot a kertben. Bár én valószínűleg rajtakapnám.

2010. 06. 10.
- De rég láttalak, mi van veled, azt tudom, hogy otthagytad a konyhai kisegítést.
- Igen, hát kérlekszépen, most a szépségiparban tevékenykedem.
- E...?
- Két nőt futtatok itt a kerületben.
- ...

2010. 06. 07.
   A magyarországi e-book-elterjedésre erősen utaznak a bútoráruházak, a könyvespolckínálat meglehetős egysíkúsága (laminált forgácslap oszt passz) mellett a könytámasz-fronton is meglehetősen elszomorító a helyzet. Van, van, csak vagy kurva drága, vagy interneten mindenféle dizájnos még kurva drágábban. Vagy az ikeás, árából ítélve éhező indiai gyerekmunkások által Kínában összeszerelt lemezdarab, ami még jó is lenne, szarom le, nálunk meg árvíz van. De a jószág aszimmetrikus és kizárólag jobbos létezik belőle polc bal oldalára nem lehet feltenni, mert leesik.

   Egy nyomorult, L alakba hajlított vaslemez, baszki. Nem igaz, hogy ez ilyen bonyolult. Nem is az, csak tudni kell, hová kell fordulni, én például az imerősömhöz. Ő végül kerített egy céget, azok pikk-pakk legyártják. Megnéztem a cég weblapját, aszongya főtevékenység a sorjamentes lézervágás, hát itt már hibázni nem lehet. Mondjuk annyire nem volt pikk-pakk, de megértem, nem szerették, relatíve piszlicsáré meló, viszont dolgozni ugyanannyit kell vele, mint egy egy többezer darabos megrendeléssel. Mintha bemenne az ember az angol úri szabóságba, hogy jónapot kívánok, a barbimnak van ugyan szép nagyestélyije, de most a Kennek kellene egy frakk. És van 20 cm anyagköltség meg a rengeteg baszakvás.

   Mindegy, elkészült, felspanolva (végre, végre, végre bazmeg) elmentem a céghez, kezembe nyomták a terméket, én pedig csalódásból kifolyólag finoman megkapargattam, hogy ööööez sorjás. Az nem volt a megrendelésben, paríroztak azonnal. Ezt kénytelen voltam elismerni, bár ugye a weblapjukon az van, ami, ezért nem gondoltam, hogy külön meg kellene rendelni. Hát ha gondolom, pár napra még hagyjam ott, aztán némi felárért sorjátlanítják. Köszönöm, nem kell, majd otthon reszelővel kicsit utánamegyek, gondoltam, udvariasan elbúcsúztam, azon morfondírozva, hogy biztosan csak balszerencse, már kezd kicsit életlen lenni a lézer, én meg pont sugárcsere előtt voltam náluk.

   De nem panaszkodok, tulajdonképpen ez is megvan, meg hamarosan pezsgőbontás, mert lejár az autókölcsön, valamint sikerült szereznem hungarocell-morzsalékot a kicsit már szottyadt babzsákfotelbe. Nagyon jó szórakozás volt az is, nejem másnapra már alig volt ideges, pedig még akkor is került elő innen-onnan pár marékkal, mint amikor az ember szilveszterkor meggondolatlanul -vagy részegen, persze- szíjjelbasz a lakásban vagy hat csomag konfettit és még a húsvéti sonkába is kerül valahogy belőle.