2009. 08. 31.
Elvileg már jó az RSS, hurráéljen, teszteljünk.

Ezt nem hiszem el.

- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek?
- Írta itt nekem a gép, hogy meg kell változtatnom a jelszavamat.
- Igen, valószínűleg lejárt.
- Ja, írt valami ilyesmit. Megváltoztattam, azóta nem tudok belépni. Szar aegész rendszer már megint.
- A Caps Lock nincs benyomva véletlenül?
- Az mi?
- ... ö... az baloldalt egy gomb, ha aktív, jobboldalt fent egy ki LED világít.
- Kipróbálom. Még mindig nem jó. Mondom, hogy szar a rendszer.
- Z és Y van a jelszavában? Nem cseréli fel...?
- Nemnemnem. Pontosan azt ütöm be, amit eddig is mindig.
- ...amit eddig is? De hát most kellett jelszót cserélnie! Azt üsse be, amit az előbb megadott!
- Azt... meg kellett volna jegyeznem...?!
- ...

2009. 08. 29.
   F99, avagy hogyan növeltem meg Magyarország területét és szerettem meg az Excelt. Egyszerű: kilométer-elszámolást kell csinálni azzal a megszorítással, hogy az időpontok és a helyszínek, valamint a végeredmény adott. Ilyenkor nemigen van hely trükközésre, amikor az ember a tényállással végigveri a táblázatot és a végén szembesül azzal, hogy a jobb alsó sarokban nem a nyerő szám jött ki, egy dolgot tehet, arányosan kicsit távolabb költözteti egymástól a városokat, é voilá. Majd megmagyarázom, hogy nagyon pontos akartam lenni és a világegyetem tágulási koefficiensét is belevettem.

2009. 08. 23.
   A könyvesboltokban kapható "Teljes univerzum" sorozatok (Asimov, Ian Watson, William Gibson stb. egy kötetben három-négy könyv összefűzve), hiánypótló darabok, ha valaki valamelyik szerzőnek csak a szélét kapta el és érdekelné a téma, egyben ott az egész. Sajnos ezek az univerzumkönyvek nekem csak frusztrációt okoznak, mert jellemzően egy könyv kivételével megvan a tartalmuk.
   És ott áll az ember fogcsikorgatva, hogy azért az egyért megvegye mondjuk csak azt az egy kötetet, amiben a hiányzó darab szerepel, de az meg milyen faszul néz már ki a polcon, Asimov Teljes Robotuniverzuma 3. kötet. És kész, a többi nem kell. Olyan, mintha a Magyar Nagylexikonból csak a Bik-Bz-t venném meg, mert kizárólag a bizánciakra meg a botsáskákra lennék rácuppanva. Vagy az egész sorozatot, de az egyrészt nagyon drága, másrészt feleslegesen redundáns. Muszáj lesz ollóval járnom a könyvesboltba, vagy a kölyökkel, csak nehéz lesz neki elmagyarázni, miért csak bizonyos íveket tépjen ki.

2009. 08. 21. v2.0
   A falusi búcsú jó volt, szerintem mindennél többet mond, hogy a legvállalhatóbb zsákmány az a felfújhatós, fütyülős nyelesdelfin, ami még csörög is, ha rázzák.

2009. 08. 21.
   Néha eleresztem és népiesch módon fejezem ki magam, de nejem megígérte, hogy nem rúg nagyon tökön, ha leszokok erről. Mert bement a boltba, találkozott ismerőssel, aki rákérdezett a nejemmel levő gyerekre, hogy hová mentek még, kisfiú, mire a gyerek még a hanghordozást is precízen hozva közölte, hogy "elszekeredzzünk a tecsóhon kóbászos uborkájér", szinte lehetett hallani a felzendülő magyarnótát, meg látni az égből hullani kezdő kapanyeleket meg gumicsizmákat. És a nejem ezt nem szeretné még egyszer átélni, hogy valaki csak nézzen, milyen virtigli paraszt az ő fia.

   Kicsit eleresztette magát a gyerek, kis haverok valahová el, ha pedig valami hasznosra akarjuk fogni, akkor csak hosszas könyörgésre csinál valamit, egyébként pedig a látványpékség meg látványkonyha mintájára a látványunatkozás magasiskolája kerül bemutatásra. De ma egészen fürge lett a gyerek, jó, volt nyafogás, de csak kevés. Ugyanis -miután negyedórát hallgattam a nejem és a gyerek vitáját- beszálltam és megígértem neki, hogy ha nem teker el a boltba és hoz tejfölt, simán elégetem a frissen kapott pokemonos hátizsákját. Jó, kicsit morcos voltam, mert előtte basztam magam térden az aknafedéllel úgy hogy egy percig csak henteregtem, mint egy focista (vö. látvány-), csak én komolyból és értem nem jöttek a hordágyas fickók.

2009. 08. 17.
   A munka és a szabadság között a különbség, hogy ha megyek dolgozni, akkor felkelek, kijövök a szobaajtón, kis serteperte, beérek, feltartom a kezem, hogy mindjárt lehet, még egy kávé, aztán leengedem a kezem és akkor rám szakad a bolondokháza. Szabadság alatt ez úgy néz ki, hogy felkelek, kijövök a szobaajtón és rám szakad a bolondokháza. Ennek mondjuk megvan az az előnye, hogy minden eddig -akár évekig- halogatott nagyon nemszeretem munkát megcsinálok a ház körül, csak legyen már egy kis nyugalom.
   A gyerek új mániája -a bakugánokon kívül- a multipléjeres játékok, a cél nyilván az, hogy velem akar játszani, de valamiért a segítsen nekem mondjuk ablakot festeni vagy bármi más hasznos dolog, amit együtt csinálhatnánk, nem opció. Dungeon Keeperben már megaláztam többször, Dűne2000 hasonló okból megintcsak nem játszik. Más ilyen meg nemigen van itthon, FPS-t csak nem akarok a kezébe adni nyolcévesen, bár lassan hajlok rá, inkább hadd fröcsögjön a vér, mert a hot seates Máriót már nagyon unom.

   Nejem a kölyök után mászva a könyvespolc alatt megtalálta a furulyát, amit még a gyerek alkalmából kért kölcsön valahonnan, amikor még azt gondolta, hogy az legalább egy percig ellesz, hallgatva nyekergést. Gondolta, hogy felfrissíti a tudását, hátha a kölyök jobban viseli az ilyesmit, éppen keresgélte a hangokat, miközben engem meg felhívtak.
- ...ssék, F99.
- Hello! Azt ...te, mi ez a zaj a háttérben?
- A nejem furulyázik.
- A nejed furulyázik...? moraj a háttérben
- Azt üzenik a haverok, hogy ember vagy.
- Miért?
- Képes vagy felvenni a telefont, miközben a zasszony furulyázik, és ezt még meg is mondod. De majd megmondom nekik, hogy nem úgy.
- Kösz, rendes vagy.

   Nejemnek beszóltam (kellett neki kérdezni), emiatt nekem kellett ebédet csinálnom. Az eredmény ...ööö... emberi fogyasztásra alkalmas lett, csukott szemmel még az íze is stimmelt. Nagyjából. De láttam, legközelebb a nejem nem lesz ilyen engesztelhetetlen, ha megint nekem kell főznöm, megengedi a telefonos segítségkérést.