2017. 07. 21.
   Hogyan vigyünk be elsőre critical hitet, hogy a másik életerőcsíkja azonnal a felére menjen le.

- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek?
- A nyomtatómnak printerproblémája van.
- ...

   Vannak az interneten mindenféle kolduló- és kunyerálóoldalak, amiknek a tevékenységét eufemisztikusan közösségi támogatásnak szokták nevezni. Az egyik ilyenen láttam, hogy egy viszonylag dekoratív hölgy a nagymama ápolására kér pénzt, mert ez ez jobbítja az életminőséget, közelebb hozza a világbékét stb. Nem jött össze túl sok pénz, volt is egy kis derpegés, hogy más kevésbé rászoruló meg többet kapott.
   Én kultúrember vagyok, ezért nem jutott egyáltalán az eszembe, és így nemhogy oda, de ide sem írom le, hogy egyszerűen rossz volt a marketing, nem világbékét, hanem egy sima csöcsvillantást kellett volna ígérni, mármint nem a nagymamáét.

   Először a jógás videó jött szembe, amiben a jógaoktatóval élen egy komplett jógatanfolyamnyi ember (köztük egy kb. héthónapos terhes) alázza szénné a tanfolyamon először megjelenő főhősnőt

   plusz buké a történetben, hogy a jógaoktató annak a faszinak az aktuális nője, akire ő ácsingózik

    legalábbis ahogy ő azt érzi. Nyenyenyenyenyeeenyeeee. Rengeteg vizuális és verbális poén, nem is annyira elrejtve. Így találtam rá (többek között) a Crazy Ex-Girlfriend musicalszerű betétdalaira, rögtön másodiknak a szexi randirakészülős dalra, segglyukszőrtelenítéssel, ahogy kell, és aminek a közepén a gangsztarapper a szokásos hop on my dick-kel nyit, aztán teljesen másfelé kanyarodik el.

   Személyes kedvencem az a ska-popszerű szösszenet (vidám, Miami Vice-stílű ruhákkal és méltánytalanul kevés megnézéssel), amiben a jogászcég vezetője öli meg teljesen az új munkaerő bemutatkozó meetingjét azzal, hogy vidáman taglalja az összes jelenlévőnek, mennyi előnye van annak, hogy rájött, hogy ő biszexuális.
   A csúcs természetesen a Fuck Me, Ray Bradbury ("Houston, we have a throblem"), az egész kvázi középiskolás miliővel, vágyakozó lányokkal, osztálybulin sarokban játszó amatőr zenekarral, nyilván Britni után szabadon, csak eléggé megcsavarva. Egy darabig egyébként azt hittem, a Flight of the Conchords egyik tagja is kameózik a videóban, de nem.

   De le vannak oltva a mintaanyák, meg az interneten bánkódó kirúgott nők is, és van nagyon vidám, egyben nagyon pszicho dal, amiben a főhőst senki nem szereti, ezért mindenkinek ellopja a háziállatát, hogy azokkal partizzon és mondhassa, neki mennyire sok barátja van (ha már szülője egy sem). Rachel Bloom művei sokkal jobbak az erősen túlértékelt Amy Schumer saskabaré-szintű dolgainál, remélem, csinál még sokat, addig pedig ha már vizesvébé van, a bal alsó sarokban egy teljesen indokolatlan focis témájú pina, amin az egyik hölgy épp TAO-támogatást nyújt a másiknak.