2007. 12. 30.
   Kicsit lassan, de reagálok az eseményekre, szóval Joe Zawinul után Oscar Peterson is meghalt, én speciel őt kedveltem jobban, mármint a zenéjét, mert személyesen egyikhez sem volt szerencsém. Most akkor

   egy órát kutattam az interneten egy klasszikus willis conoveres VOA Jazz Hour szignálért, de semmi

   az egyik kedvenc triófelállástól a Joe Pass, Niels-Henning Ørsted

    "Mi Svédben voltunk, és ti...? [...] Vannak ott érdekes szőrmés állatok. [...] Veszélyes, ragadozó mufføk."

   Pedersen, O. P. -tól hallgassunk meg egy slágert, melyet a Backstreet Boys is feldolgozott, vagy nem.

   Gyakorlatlan feleségekkel, barátnőkkel, ilyesmi rutintalanokkal szeretném megosztani a régi alapelvet, miszerint egy sör nincs. Ez fikció. Illetve elméletileg létezik, mint a gyök mínusz egy, vagy az abszolút nulla fok, de maximum absztrakt számításoknál lehet használni, illetve megközelíthető, de el nem lehet érni.

2007. 12. 26.
   A mai nap közel tökéletes volt, csak sajnos a végén meg kellett fürödni.

2007. 12. 25.
   Aaa... őőő... aaa... annakaaaizénaminekis...

   kicsit össze kell szednem magam, hálistennek a töméntelen backslash miatt

   backspace, bazmeg, backspace

   nem látszik, ahogy javítom a hibákat

   Céencéháromnak a kurvaaanyát, nagy nehezen kiirtottam mindent, kivéve valami silót, vagy miafaszt, amibe valami mérnököt kell küldeni, mert ha az elsődleges küldetések megvannak, akkor roló haladéktalanul lehúz. Mikor a siló kivételével már semmi ellenséges nem volt a képernyőn, büszként bezavartam a mérnököt, foglaljál, buzi, legyen vége.
   Erreföl a köcsög program odatolt valami repülőgéphangárokat, hogy ezeket szerezte a silóból a mérnök és romboljam le velük azt, amit már egyszer kurvára leromboltam. És itt megálltunk, néztünk egymásra, békésen, szeretettel, ahogy karácsonyhoz illik, szopjáfaszt.
   Tudom, nekem ilyen problémáim vannak, Afrikában meg éheznek az emberek, meg trabanttal kell innen nekik cipőt vinni, ne fázzon a lábuk, mert Magyarországon nincs elég csóró, menjek a picsába, te meg akkor buzi vagy, egyezzünk ki döntetlenben.

2007. 12. 24.
    Lassan harmadszor verem rá a faszom a kompúterre, nagyjából három éve volt meg a régi (akitől vettem, már három éve használta), most újítottam egy egész normálisat és még mindig elélvezek azon, hogy odakattintok valahova és bazmeg szinte azonnal történik valami. Szóval hogy nem az a fél perc recsegés, mielőtt bármi említésre méltó történne (az egérmutató homokórává változását nem tekintem annak), hanem úgy izé. Mindjárt megint megnyitok valamit, nem mintha kellene, csak hogy ostoba mosollyal figyeljem, hogy hehe, csak úgy idepattan, szinte.
   Ez egyébként családi vonás, amikor vettük nejemmel a szárítós

   olyan nedves lakásban laktunk, hogy télen, amikor azért jó volt, ha az ember csukva tartotta az ajtót meg az ablakot, simán nem száradt meg benne semmi

   mosógépet, forgódobosat, elöl a kistévével, az első -mintegy két és félórás- programot simán végignéztük, időnként megbökdöstük egymást, hogy felhívjuk egymás figyelmét a tényre hogy "mos!" és roppant izgultunk, hogy simán lemegy-e a program, meg tényleg szárít-e, nem csak benéztük, aztán még lehet hajszárítóval művészkedni.
  Ja, meg halk is, ich komme jetzt. Nincs az, hogy este, mielőtt kimegyek a hűtőhöz sörért, le kell állítani a gépet, mert ajtónyitáskor kiárad a sivítás, aztán jön a megtorlás. Na egs.

2007. 12.19.
   Roppant keserves minibetlehem, hol ordítva, hol suttogva, de mindenképpen normális sziszegő hang és fogalom nélkül előadott versikékkel, jászollal, trombitaszóló szerencsére nincs, a szülők fényképezőgépei és kamerái csivitelnek nonstop, az egész simán kihozza bárkiből az állatot.

- Te figyelj, ott az a kislány, akiről a gyerek mutatott képet.
- Hm...? Aha.
- Szerinted szép?
- Dugnám én is.
- Hh...fúj!
- Miért, te nem?
- Mi...? Fúj!
- Veszek karcsira műfaszt, kipróbáljuk négyesben.
- Hagyjuk. Kár, hogy megkérdeztem.
- Hívjuk el a szüleit is...?

2007. 12. 16.
   Lehet engem megdobálni, de szerintem a Kuplungban a napirajz-dedikálás simán el lett kúrva. Persze, van annak sportértéke, ha valaki végigállja azt a hat-nyolc órás sort, értékesebb tőle a dedikálás, de talán többet ért volna az egész, ha mindenki hozzájut, mert így sokan

   köztük én is, persze, mit gondolsz, miért hörgök? Két órát álltam a sorban, egy métert haladtam, akkor mondtam, hogy inkább távolról tisztelem a Mestert, mert a közelébe az életben nem jutok, mármint ha végigállom a sort, már nem leszek életben

   csalódottan inkább elmentek, hogy ebből ők nem kérnek. Lehet sztárolni Grafitembert is, mekkora hős, hogy ezt végigcsinálta, és tényleg az is, de ő is magával baszott ki. Meg többek közt velem.

   Szerintem sem ő, sem a Titkosfiókos Gábor nem alkalmazta a Titkos Képletet, amit most elárulok, úgy fest, hogy A * B = C.
   A Titkos Képletben "A" a könyvek száma, "B" az egy könyv dedikálására szánt idő. Ebből simán kijön, hogy ha pl. 300 könyvet visznek ki, akkor -feltételezve, de szerintem ez nem alaptalan feltételezés, hogy a 300 könyv mind elfogy és mindenki dedikáltatni szeretne- ha egy könyvbe Grafitember csak 5 percig rajzolgat -márpedig nem csak ennyit rajzolt- , akkor C=1500 percen, azaz 25 órán keresztül fog dedikálni ennek minden következményével.

2007. 12. 12.
   Köszönöm a megfejtést. Zoltán.

2007. 12. 11.
   Az rendben van, hogy tudjuk, kicsoda Emese, főleg a mónikázós rész terjed. De a méltatlanul mellőzött hős, aki állja, Zoltán, ő ki?

   Voltunk csokikiállításon, mint annyi minden, ez is teljesen félrecsúszott. A gyereket -aki pedig szereti a csokit- tökéletesen hidegen hagyta az összes csoki, két dolgon lelkesült fel, a hot-dog standon

   egyértelműen le lehetett volna vezetni a primitív közgazdaságtan ritkaságon alapuló értékelméletét, a sok csoki között -amik önmagukban sem voltak olcsók- ez volt az egyetlen más jellegű

   meg a ruletten, ahol csokieuróért lehetett játszani. Ez -mármint a nem csoki pénz- alapban is probléma, több nézet is van a tágabb családban, a szélsőségek a ne adjunk a gyereknek egyáltalán pénzt, mert hatévesen még ne pénzezzen, mert amúgy is csak elbassza hülyeségre, amíg van a zsebében, vesz gumicsótánytól a csillogós barbinyakláncig mindenttől az adjunk neki nyakló nélkül, majd megtanul vele bánniig terjednek. A baj az, hogy én még csak szigorúznék, hogy édes fiam, hétfőn elkúrtad a vasárnap kapott heti lóvédat, keddtől vasárnapig akkor nincs fingós buborékfújó, de anyám vita nélkül megveszi neki az ilyesmit, nejem pedig némi vita után, miután a gyerek igenis megmagyarázza ott a bolt előtt, mindenki szeme láttára, miért és hogyan fog ott a flaszteron elhalálozni akut fingósbuborékfújó-hiányban.
   Ja és itt volt a pincében egy kiállítás, ahol kíváncsi voltam, apuka hogyan fogja elmagyarázni két, körülbelül öt- és hétéves lányának a több helyiségnyi műalkotás közös tematikáját. De apuka nem cifrázta és nem ködösített. "Ez, lányom...? Punci. Ahogy a művész látja."

2007. 12. 09.
   Mikulásra megleptem magam egy kazánszivattyúval. Ráadásul impulzusvásárlás volt. Márminthogy meglepetésszerűen beállt a rohadt szivattyú, nejem még meg tudott fürdeni, én már nem, és se fűtés, se melegvíz, az impulzust pedig nejem adta.

   Mindenki azzal foglalkozzon, amihez ért, a Magyar Tökgyaluló SE gyaluljon tököt, bassza meg, ne rendezvényt szervezzen. Sajnos ott kellett lennem, mert a gyerek beiratkozott a Kis Tökgyalus szakkörbe és ő is gyalult volna tököt bemutató jelleggel. Délután ötre kellett odagyűlni, vinni a gyerek tökgyaluját, csitítani, amíg nem kezdődik az egész. Fél hétkor. Két, két és fél óra lesz, nyugtatgatott nejem, pedig akkorra már nem is voltam ideges.
   Este tízkor még nem volt vége. Bélát, a Tökgyaluló SE igazgatóját ha nem köszöntötték meg hatvankétszer, akkor egyszer sem, már annyira halálosan untam az önajnározást, hogy ha van nálam dinamitrúd, megnyomom a gombot, kész, az életem már nem ér semmit. Elhúzni a picsába meg nem lehetett, mert a gyereket rögtön kezdéskor -ötvenvalahány társával együtt- dekorációnak gondosan beültették a színpadra, hogy botrány nélkül ne lehessen vele csak úgy kisunnyogni. Én értem persze, egyszerű, kétkezi fokosnyél-vazelinozóból virtigli tökgyalussá válni nem kis eredmény, de engem ez konkrétan kurvára nem érdekel, pláne ha még jegyet is kellett vennem rá.
   Állítólag évente van ilyen, ha a következő is ilyen lesz, kiállok, színpadias mozdulattal kettétöröm a gyerek tökgyaluját és Béla arcába dobom. Gizikét még külön megdicsérték a szervezésért, bazmeg, ha én lennék a főnöke, Gizike ezért repülne.

2007. 12. 03.
- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek?
- Maguk szerelték be itt az internet és most elromlott!
- Konkrétan, Köcsög úr...?
- Konkrétan épp huszonkettőre kértem lapot és most nem tudom, mi lett az eredmény.
- Aha, értem. Köcsög úr, például az indexhu bejön?
- A mi...?
[negyedóra kínlódás]
- Köcsög úr, a "ping" parancs megmutatja, hogy a másik gép elérhető-e.
[másik negyedóra kínlódás]
- A déenes az egyszerűbb megjegyezhetőség miatt van. A faluban a paraszt sem jegyzi meg, hogy Vitéz Nagybányai Horthy Miklós utca negyvennyolc per bé, csak azt tudja, hogy a geci Lajos borozója mellett a kanellető.
[még egy negyedóra gyötrelem]
- Szóval az internetszolgáltatónál van a baj. Ezzel mi nem tudunk mit tenni. Várni kell, vagy telefonálni a szolgáltatónak.
- Aha.

[két perc]

- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Köcsög úr...?
- Átmentem a szomszéd szobába és ott sincs internet!
- Köcsög úr, ha az egész utcában nincs víz, akkor önnél sem a konyhában, sem a fürdőszobában nem lesz.
- Aha. De honnan veszi, hogy itt nincs víz? Van!
- Ez csak amolyan példa volt.
- ...

[öt perc]

- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Mi a lóf..., illetve a probléma?
- Az igazgató úrnál sincs internet a másodikon, pedig neki nagyon kellene!
- ...

2007. 12. 02. v2.0
   Üzemi baleset.

2007. 12. 02.
   Nem akartam elhinni, de igaz, persze már a Bibliában is benne van, meg Thomas Mann is megírta több kötetben: Józsefnek testvérei is vannak. Sokan. Voltam velük együtt egyszerre.

   Egyetlen pozitívum a hétben, hogy hirtelen kiderült, a családban felgyűlt egy csomó üdülési csekk, ami pár héten belül lejár. Üdülést szervezni kicsit macerás lenne, így hát megnyugtató döntés született, hideg sípálya vagy valami ilyesmi borzasztó helyszín helyett egy biztatóan meleg vendéglőben meg kell enni és/vagy inni az egészet. Nem egyszerű ilyen helyet találni -mármint ahol üdülési csekket elfogadnak-, de van ilyen, több is, teljes siker, majd holnap jobban leszek.

   Zene idegnyugtató vacsorához és ütemtelen baszáshoz.