Klubrádióban idegesítő hangú hölgy magyaráz.
- A wellness része a friss levegőnek tüdőn által való belélegzése.

   A havok motort a jelek szerint lehet rosszul is használni. A Psi Opsban van egy gyakorlópálya, ahol van egy hatalmas lufiként, puhán pattogó labda. Idáig jó. Viszont ha az ember megpróbál egy olajoshordót hozzávágni, akkor a hordó gond nélkül viszapattan a lufiról. Bent a játékban is -ezt még senkinél nem láttam korrektül lekezelni- simán beleakad a lelőtt ellen a falba, aztán mivel leesni nem tud, ezért ott forog és motoz, mint egy egércsapat.

   És ami bearanyozta a napomat, egy kevésbé hivatalos tanfolyami meghívó.
" ...annyi minden újdonságot vezettek be azóta, hogy kijössz a sodrodból, kész kataleptikus orgia a virtuális LPAR. Ha nem lesz benne a tananyagban, valószínűleg akkor is elmondom. [...] De ha azzal sem szökell a csermelyléptű idő, akkor legfeljebb levetítek pár hentai filmet*.

* 'ó igen, büntess minket hentai filmmel, suttogták az extatikus hallgatók'
- idézet az ismeretlen oktató naplójából, 3. kötet, 2. fejezet, 23. bekezdés."

   Nem mondom, hogy nem kecsegtem.

"A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2005. 09. 28. v2.0
    Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy soha nem laktam Leedsben. Viszont most elolvastam a kapcsolódó linkeket, sajnos mégsem macskából készül a biodízel. Kár. De a legjobb ez a cikk. "Ártalmatlanná tette." Ez üt.

2005. 09. 28.
   Ma csak kérdésekre telt.

    Kolléga szörphöz keres a szekrényben valami hígítót.
- A kurva istenit, semmi nincs ennél a rühes cégnél!
ráakad az előre citromízesített ásványvízre. Önt.
- Mert itt van ez, csak tele van buborékkal! Nekem nem kellenek a buborékok!
- Mi a baj, bazmeg, hogy már a vizet is hígítják?

   Házfelújítós kolléga magyaráz, milyen tufák a melósok, falkivésés, régi ablak ki, felfalaz, új ablak pedig nem be, mert kicsi a nyílás.
- Miva...? Nem megy a vindózapdét...?

   Warezoltam két játékot, karácsonyig elleszek.

   "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2005. 09. 27. v2.0
   Igazán köszönöm. Kicsit zavarban vagyok, most, hogy itt állok és ennyien ülnek velem szemben. És megint csak köszönöm, hogy megkaphattam ezt az értékes dolgot. Köszönöm édesanyámnak és a családomnak, köszönöm a főnökeimnek és a kollégáimnak, a maszekjaimnak, a közeli és távoli ismerőseimnek, hogy így, hogy nem baszogattak egész álló nap köcsögségekkel, megint tudtam haladni a dolgaimmal. Ez már egymás után kettő volt, nem hinném, hogy többre számíthatok, de így is meg vagyok hatva, hüpp, troooomb, világbéke, éhező gyermekek, hüpp, köszönöm, viszontlátásra.

2005. 09. 27.
   "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2005. 09. 26. v2.0
   Mindenki tintázza be a mai napot pirosra a naptárában (hamvas pinájú kislányok szívecskét is rajzolhatnak a szám köré), végre senki nem baszogatott (egy kivétellel, de az illető családjának majd küldök szomorúfűzes-galambos táviratot), majdnem mindent megcsináltam, ami meg kellett, sőt.

   Az IBM Workplace install guide-ja nem hazudott, ha van felsőkategóriás processzor meg 2 GB RAM alá, akkor már egész jól elmegy. És lehet látni, mikor dolgoznak vele, amikor a processzor letérdel, akkor. Szerencsére ez nem jelent negyedórás, lefagyásnak tűnő procedúrát, mindössze fél perc alatt legenerál egy olyan lapot, ami egyébként valami normális php-motornak mintegy két másodpercébe telne, de hát az ipari szabványság nagy úr, még ha idióta is. Apró, mintegy negyedórás pauzát okozó tény, hogy ugyan a kezdőoldal bejön, regisztrálni is lehet, de ha már be is akar a júzer lépni, akkor a teljes címet bele kell verni a böngészőbe.

   Ez azt jelenti, hogy ha -ismerve a sales kollégákat- az ember a szervernek igyekszik kétbetűsnél nem hosszabb nevet adni (pl. "s"), viszont a cég neve hosszú, netán nemzetközi, akkor hiába az igyekezet meg a DNS-utótag, az
"s.gyikagydivizio.mochokfaisek_telephely.keservesenkibaszotthosszucegnev.local"-t nem lehet megúszni.

   Még van bennem erő, máshova is juttatok.

2005. 09. 26.
   "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2005. 09. 24.
   Kedvenc játékaim közé tartozik a két No One Lives Forever. Most a másodikat toltam végig nem tudom hányadjára, de még mindig nagyon tetszik. Ha valaki nem játszott volna vele, ez egy FPS, lövöldözni kell meg kutatgatni. Lehet is találni mindenféle irományt, miegyebet, most nem ez a lényeg. Ami most megragadott, hogy a programozók elképzelései a hatvanas évekbeli szibériai szovjet katonai bázisokról mennyire megegyeznek az én tapasztalataimmal arról a kilencvenes évekbeli nagy magyar lakossági bankról, amelyiktől lakáskölcsönt vettem fel. A fordításért elnézést kérek.

   "Guniko hadnagy,

   Belépési engedélyt szeretnék kérni a Főirattár M-9 Adatfeldolgozó Egység területére. Áthelyeztek az Omega Terv állományába, ám belépési engedély hiányában nem tudok munkára jelentkezni. Többször is adtam be igénylést, de mindig elutasítottak azzal, hogy nincs belépési engedélyem az M-9 Adatfeldolgozó Egység területére. Nem tudom, ilyenkor mi a teendő.

   Butschenko tizedes "

   "Butschenko tizedes,

   Sajnos nem tudok belépési engedélyt biztosítani Önnek az M-9 Adatfeldolgozó Egység területére. Habár megértem az Ön nehézségeit, nincs felhatalmazásom olyasvalakinek belépési engedélyt adni, akinek még nincs belépési engedélye az M-9 Adatfeldolgozó Egység területére. Amint megszerzi a szükséges engedélyt, én biztosítom Önnek a szükséges engedélyt. Remélem, most már mindent ért.

   Guniko hadnagy."

2005. 09. 23. v2.0
   Techrovat.

   Már amikor az IBM Directort kézbevettem, tudtam, hogy utána hipóval kell majd kezet mosni. Nagy nehezen helyreállt az ionháztartásom az után a kultúrsokk után, errefel egy agilis kereskedőkolléga idecipelt egy szervert meg egy dossziét, hogy kell neki egy IBM Workplace

   idáig sikerült elkerülnöm ezeket a naaaagy integrált lószarokat, amik mindent tudnak, amit az ember csak el tud képzelni, sőt, bebizonyítják, hogy az embernek nagyon gyenge a képzelőereje. Mert ezekben az online bolt mellett -ami a raktárkészletet egyenesen a raktármodulból szedi- létre lehet hozni chatszobákat, ahol a kuncsaftok dicsérhetik a terméket, meg egy másikat, ahol a kereskedők beszélhetik meg, mekkora marha a kuncsaft, meg mittudomén

   mert attól nem csak neki lesz jó, hanem mindenkinek. Ebben ugyan erősen kételkedtem, de hát ha kell, akkor kell, elleszek vele. A dossziéban ott a telepítőcédé, délutánra ugye meglesz, mert már böködné erősen.

   A dossziéból elővett cédén ott figyelt a "DVD" felirat, szóval már az előjelek sem voltak biztatóak. A DVD-n ilyen állománynevek, hogy mittudomén trfx8u.tar.gz. Meg egy install.bat. Azt elindítva kis ablak közölte, hogy ő így nem. Közel egy napot basztam el vele, kicsomagol, külön cédékre kiír, nem, nem, nem.

   Végül eljutottam odáig, hogy a dolog kezdett hasonlítani az install guide-ban leírtakhoz. Csak ott a "Szeretné-e telepíteni? Igen/nem" után a következő lépés a "Telepítve, el akarja-e indítani? Igen/nem" volt, míg nekem 1% után közölte, hogy neki kell a kettes cédé. És bármit felajánlottam neki, nem volt jó.

   Telefonos segítséghez folyamodtam. A megfejtés az volt, hogy mindent be kell másolni a gépre, majd létre kell hozni egy alkönyvtárat LZWArchives néven, majd a tar.gz-ket ebbe bemásolva a mellékelt kis táblázat szerint egyenként átnevezni pl. PWS_LZW_Archives_Windows_Common1.tar.gz-re.

   Ez volt az első alkalom, hogy ezügyben az IBM programozóit a picsába elkívántam. Ha már úgyis install.battal indul az egész, nem bírták volna beleírni azt a kb. húsz sort, ami mindezt megcsinálja? Nem, inkább írtak egy feljegyzést erről, aztán azt eldugták valahova a Lotus supportoldalak legmélyére a buzik.

   Telefonon azt is megérdeklődtem, vajon milyen adatbáziskezelőt kell alárakni mindennek? Büszkén mondták, hogy semmilyet, mert van neki saját, úgy hívják, hogy Cloudscape, ez egy teljesen javás adatbázismotor, ami... itt kihagytam egy kicsit, valószínűleg epilepsziás rohamom lehetett, de kezdtem megérteni, miért intett az install guide, hogy felső kategóriás processzor (3GHz P4) meg 2 GB RAM alatt nem célszerű nekikezdeni az egésznek. Mert először fennakadt a szemem, hogy egy akármilyen webalkalmazásnak mi a picsáért kell egy olyan gép, ami az időjárást is lemodellezi egy hétre előre.

    Na jó, délután kettő, nosza, install.bat. A processzor kifeküdt 100%-ra és úgy is maradt. Fél hétkor még csak 70%-nál járt a csík, a gép hörgött, de installált. Elmentem haza, szenvedjen egyedül. Másnap ott várt a "Kész, el akarja-e indítani?" kérdés, mondtam, hogy feltétlenül, processzor 100%-ra, majd negyedórán keresztül egy DOS-ablak kinyílásán kívül semmi nem történt. Ja, de igen, a lapozófájl kétszer is kicsi lett. Csak a naplók végigtúrása után derült ki, hogy a java menet közben out of memoryval elhajította a sétapálcát. Leállítottam a gépet, túrtam bele memóriát, újraindít. Semmi. Hogy a faszba kell ezt elindítani?
   Start menüben, indítópultban, registryben semmi. Internettúrás, aha, az egész teljesen logikusan a program files/ibm/wseserver/applications/rootscripts/startwsewindows.bat-tal indul. Egy félóra után, mert addig csak izzasztja a vasat.

   Nagy nehezen felállt az egész, na nézzük, mit tud ez. Két különböző guide két különböző dolgot állított, mit kell a böngészőbe begépelni, de egyik sem nyert. Végül találtam egy gettingstarted.hta nevű izét, ami azonnal maga alá rántott valami IBM-es javás fordítót és öt perc reszelés után előállt egy négy pontból álló menüvel, amik közül bármelyikre kattintva az "ez az oldal nem létezik" hibaüzenet jött elő. Itt hagytam abba az egészet. Majd hétfőn idegesítem vele magam tovább.

2005. 09. 23.
    Rengeteget tudnék mesélni arról, ki hogyan baszta el nekem ezt a hetet, de

   azért engedtessék meg nekem, hogy a túrós lófasz mán bassza meg a túrós lópicsát mán a túrós kurvaéletbemán

   erről talán majd este, mert mindjárt mennem kell gyereket betakarítani, inkább most gyorsan elkezdem.

   Szóval F99 proudly presents az 1988-as Kipufogóból (volt BME közlekkari tréfás évfolyamkiadvány) szkennelt sorozatot, "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány" címmel. Nem türelmetlenkedni, egy estére egy mese.

2005. 09. 20.
   Nejem morózus megjegyzése:"Pont píkor keltem fel pisilni." (Gy.k. hajnal 3:14.)

   Azért írom nejem megszólalásait, mert mostanában jókat mond, velem meg nem történik semmi. Bár most úgy érzem, valami titkos rontás hordozója vagyok. Ahová elmegyek, ott a számítástechnika meghal.

   Szerencsére tudom, hogy nemcsak én vagyok ilyen, kedvenc nagygépes ismerősöm mesélte, hogy neki volt olyan napja, amikor a kollégái délután már élőláncot alkottak a kompúterek körül, nehogy közel tudjon menni hozzájuk. Csak egy kis apgréd, gép lefagy. Na akkor telepítünk, gépből kipusztul pár alkatrész. Most már muszáj elővenni az internetet, az egér megtolásának pillanatában kékhalál

   Nem mondom, az is pozitív élmény, ahogy a hosszas győzködés után a kuncsaft feladja az öngyilkosság gondolatát és belátja, hogy az a kompúter helyett már csak az emlékekben létező három évnyi szirszar nem is olyan fontos, de engem alapvetően nem a lelki elsősegély-szolgálatért fizetnek. Bár tény, ez is benne van, amikor az ügyfél a vállamon zokog és közben a taknyos orrát az ingembe törli, muszáj megnyugtató hangon a fülébe duruzsolni, hogy holnapra minden jó és szép lesz. Kár, hogy ezt ma kb. két napnyi melóra ígértem meg, de legközelebb viszek egy százas csomag papírzsebkendőt.

2005. 09. 19.
   Viszlát, Tavasz, jó volt veled. Ha véletlenül találkozol Nyárral, mondd meg neki, hogy ha legközelebb eljön, ne léceljen le rögtön pisálni meg szarni meg baszni, meg egy doboz cigiért a sarokra, meg akármi, hanem maradjon nyugodtan a seggén. Majd ha Ősz megjön, akkor mehet a dolgára.

   Az újabb macska Edit lesz, mert nőstény és mert Edit-napon került hozzánk. Asszem. Tőlem lehetne Apassionata is, akkor is bolhás. A szeptember tizenhatodikákat pedig minden évben feketére filctollazom az összes naptárban, amit csak meglátok. Méghogy tizenegyedikén volt katasztrófa, lószart.

   A főnököm ma reggel megtalált, azonnal vizsgázzak le ebből-abból, mert csak. Az illető vizsgák az interneten voltak, szóval nem volt kihívás

   amúgy sem, tíz perc alatt végignyomtam mindkettőt, a kérdések olyan színvonalon mozogtak, hogy pl. mit kell csinálni, ha anyacégünk képviseletében megjelenünk valahol. Itt ki kellett találni, milyen sorrendben kell elvégezni a következő cselekvéseket:
-elnézéskérés, amiért anyacégünk terméke kellemetlenséget okozott
- hibabehatárolás
- annak megmagyarázása, mi is történt a javítás során
- köszönés
- hibajavítás

   Volt persze fogós-ravaszabb is, de ha valaki látott már BIOS-t életében, akkor ez sem volt problémás, a 20%-os tűréshatárba pedig vígan belefértek a korrektül megválaszolhatatlan kérdések

   a kihívás az volt, amíg eljutottam a tesztekig. Sokat mondok, ha másfél órám ment rá. Három helyre kellett beregisztrálni magam, helytelen sorrend esetén elölről. Persze bonyolítva a regisztrálásnál az "Ilyen nevű felhasználó már van", bejelentkezésnél pedig az "Ön még nincs regisztrálva" típusú bolondokházával. Egynél lehetett jelszót választani, egy elküldte emilben a jelszót, a harmadik pedig azt a linket, ahol megerősíthetem a regisztrációt. Ennél csak a Microsoft a rosszabb, ott egyszerűen nem bírom lekövetni, mihez milyen jelszó, regisztráció, főkontaktemberes meghívó

   Ez volt a legszopatósabb. Aki elintézte, hogy MS-partnerek legyünk, szerényen önmagát adta meg főkontaktembernek, ezáltal neki lett volna joga ahhoz, hogy további alembereket vegyen fel a rendszerbe. Aztán ő kilépett, az összes jelszavát, loginját elfelejtette, mi meg fél éven át kardoztunk a Microsofttal, hogy ugyan már

   egyéb kurvaannya kell. Single sign-on meg dotnet passport, a túrós lófaszt.

2005. 09. 18.
   Nejem morogva jön be, kezében a postaláda tartalma. "Eh, számla. Már a vasárnap sem szent."

    A nonstop autósbolt meg igazán adhatna törzsvásárlói kártyát. Vagy ha nekem nem, az apósomnak. Vettem már neki Wartburg-vízpumpát, fékbetétet, most a gyertya volt soron. A Skoda Formanba (most az van neki) olyan ugyanis olyan való, hogy a standard teszkós nem megy bele. Veri őt is az isten, mindig pénteken este vagy szombat délelőtt kornyad le a kocsija. És ezzel engem is, a fél napom arra megy rá, hogy hétvégén kerítsek neki vízpumpát, fékbetétet vagy gyertyát.

   A plusz szórófejet gyorsan elástam, mert mindjárt jön az esős évszak. Volt ötletem, hogyan lehet beilleszteni a rendszerbe, az egyetlen baj az volt, hogy az illesztési ponton négy cső is fut, ha rosszat fűrészelek el, az nagyon kínos. Egy darabig csak szemléltem a terepet, mint csata előtt a tábornok, amelyik nem tudja, pontosan hol is az ellenség. Gondolkoztam, hogy úgy csinálom, mint a filmekben, de ott két drót van, egy piros meg egy kék, 50% az esély (meg lehet kérdezni az asszonyt, hogy piros vagy kék, aztán elvágni a másikat, ez ugye mindig bejön), itt meg négy tök egyforma cső.
   Aztán rájöttem a megfejtésre, hohó, a kútvíz hideg!

   Még régebben volt ez a trükk, amikor még autóhiány volt és a Merkur-telepen egy autót kellett húsz ember között kisorsolni. Golyókba tették a neveket és egy független ember húzott. Hogy kicsit oldalba segítsék a szerencsét, az egyik golyót egy éjszakára betették a mélyhűtőbe, reggel pedig a nyerőnek szánt nevet ebbe a golyóba. Majd az anyagiakkal némileg megtámogatott független ember húzott.

   járattam pár pecig a kérdéses kört, majd kiválasztottam a leghidegebb csövet és nyertem. Kis öröm. Most pedig kiolvasom az internetet utólagos vízszigetelés ügyében.

2005. 09. 16.
   Pöööööttyööööööööööööööös!!! Pöttyöspöttyöspöttyöspöttyöspöttyöspöttyöspöttyöspöttyös.

    Könyvelőm felhívott, már a köszönésén éreztem, hogy nagy baj van. Elkezdtem csuklani, megkértem, tartsa egy kicsit a vonalat, rágyújtottam, majd gyorsan kerestem egy kihegyezett karót, hogy ha kell, azonnal bele tudjak ülni, ne kelljen megvárnom, amíg az APEH szép lassan tolja fel.
- Sürgős lenne, el tudna-e jönni még ma este hozzám...?
   Kivert a veríték, a beleim önálló életre kelve kezdtek tiltakozva tekeregni.
- ...mert dolgoznom kellene, de elromlott a számítógépem.

    Amikor hazajöttem, a teraszt közelítve valami gyanús állatfarkat láttam eltűnni a sarok mögött. Aztán a gyerek fülig érő szájjal érdeklődött, hogy láttam-e valamit a teraszon. Akkor sajnos igen. A szomszéd elé leraktak valami kóbor kismacskát, az előbb átvitte a másik szomszédhoz, onnan pedig a gyerek elkunyerálta. Szerintem bolhás a macska, mert vakarózik rendesen. Meg nem túl virgonc darab. Nejem már több körtelefont lebonyolított macskabolhátlanítás ügyében, merrehogyan az állatorvos, ilyesmi. Rögtön a telefonköltség több, mint amit egy ilyen állatra szánnék. Remélem, hétfőig felfordul magától.
   Nejem kérdőre vont, hogy mi ez a nagy ágálás, a Misibe már egyszer beletörődtem. Felvilágosítottam, hogy attól, hogy valakit az utolsó pillanatban kiszednek a villamosszékből, még nem mindegy, hogy vissza kell-e bele ülnie.

    Sajnálom, megtaláltam a sorozat témáját, nem kegyelmezek a csecsszopóknak sem.

2005. 09. 15.
   Rendesen megebédeltem, emiatt most a vérnyomásom a statisztikai tűréshatár alatt mozog. Alkotnom kellene, nem megy. Akkor csak reflexió.

   Az OTP minden bizonnyal felbérelte a vodafonos reklámbrigádot. Maga a reklám témája nem lényeges (egyébként óccsó kőccsön), de az utolsó két másodperc, amikor a faszi átöleli a lakóautóvá átalakított szakadt Zsuk motorházát, hogy "Te Schafhausen, te...!" , az üt.

    A cigány önkormányzat europlakátol. Kettőt láttam idáig, az egyik a cigány holokauszt témájában a "Ne felejtsük el", ez rendben, ez jogos igény. De a másikkal, ami "A cigányzene hungarikum. A cigányozás ne legyen az!" szöveggel bír, hát, köhhmm, tapasztalataim szerint nyitott kapukat döngettek, fiúk.

2005. 09. 14. v2.0
   Volt egy másik szkennelős éceszem, de nem találom a témát. Majd még egyszer kutatok, de annyira nem is lett volna jó, szóval nem kell rögtön zsebkendőért nyúlni.
   Ja, zsebkendő. Nem tudom, ki találta ki a lenolajjal vagy fókazsírral vagy nemtommivel átitatott papírzsebkendőt, de az illető biztosan nem volt szemüveges.

   Nejem döntés helyett rám bízta a helyzet megoldását. Ugyanis apósom ravaszul tőle kérdezte meg , hogy nem kell-e nekünk kutya. Átvettem a telefont és határozottan közöltem, hogy semmiképpen. Mert itt van egy kóbor az ottani bolt előtt, időnként ők etetik, de nagyon hálás kis korcs, nagyon aranyos, meg... NEM, mondtam, állatnak itt vagyok én, és én nem tűrök más emlőst a ház körül. Kivéve kettőt - helyesbítettem, mert ekkor találkozott a tekintetem a nejemével.
   De hát akkor kinek szóljon, mert ez a szerencsétlen árva eb nagyon... A gyepmesternek-szakítottam félbe az újabb meghatási kísérletet- vagy a városi fővadásznak. Vagy van ott kínai vendéglő esetleg...?
   Szóval nem lesz kutyánk. Sem.

2005. 09. 14.
  Ügyintézés.

2005. 09. 13.
   Mivel teljesíteni kell az oktatási tervet, elküldtek egy tanfolyamra. Sales-vonal, hogyan adjunk el iSeries (lánykori nevén AS/400) szervereket. A nő folyton azzal jött, amivel pedig szerintem nem kellett volna, a TCO-val.

   Total Cost of Ownership, ebben benne van a vas, a spéci szoftverek, az oktatás, karbantartás, minden fityfene. Olyasmi, mint a bankoknál a THM

   Lehet, hogy valami dühös igazgatóval meg lehet ezt etetni, de ha valaki kicsit gondolkodik, akkor már zavarosabb. Mutatott egy tortadiagramot, ami szerint a vas az a költségek tíz százalékát teszi ki, a többi a miegyéb kategóriájába tartozik. Namost a vállalatok döntő többségénél (ahol jártam legalábbis) a kompútert mint modern villanyírógépet használják, Word, Excel, slussz, ezeket tartják a szerveren tonnaszám. Ja, meg nyomtatnak orrba-szájba, mert a cédét nem lehet kilyukasztani a lefűzéshez. Lehet, hogy van rajta SAP, vagy más ilyen buziság, de szerintem egy SAP (vagy a más ilyen buziság) egy fillérrel nem lesz olcsóbb attól, hogy Intel helyett Poweren futtatják, úgyhogy ez sem érv.

   Rendben, hogy az árban benne van egy csomó szoftver

   Mindig felemlegette a "kommunikációs szoftvert", mint extra költséget. Ez meg meg mi a basz? A TCP/IP?

   de jól van, számoljunk. Tízezer euróért már elég tisztességes PC-szervert lehet venni (ha ereszkedünk egy kicsit, többet is), több processzor, minden redundáns meg menet közben cserélhető. Az iSeries meg úgy harmincezernél nyit. A különbségért, azaz húszezer euróért pedig már lehet szoftvert venni, nem is keveset. Nem azt mondom, hogy az iSeriesnek nincs létjogosultsága, mert van, ahol már ilyen kell, de olyan hülyeséggel, hogy már harminc fő fölött megéri, ne etessen már.

   A kertöntözés tervezési hibái csak pár hét alatt buknak ki (ugye ahol nagyon sárgul, oda nem jut víz), mérnök úr csak kifelejtett egy darabot szórásból, szerencsére lehet utólag korrigálni, majd hétvégén ások. Meg a vizesedő pincefal másfél hete egy percre abbahagyott bontását is sikerül tán abszolválni.

   Megküldték nekem a döglött macskából (meg más döglött egyébből) üzemanyagot gyártó derék némert kisiparosról szóló cikket. Egy megjegyzésem volna hozzá. Az ötletet alapvetően nagyszerűnek találom, viszont szerintem egy kandúrból sehogy nem jön ki két és fél liter szénhidrogén. De metanol sem. Hm, gnädige Herr, esetleg macskapálinka...? Lehetne exportálni Koreába a kígyópálesz mellé.

2005. 09. 12.
   Ma nem sok hiányzott, hogy hasbaszúrjak valakit egy csavarhúzóval. Már egyszer hőbörögtem, hogy a Rittal milyen szar rackszekrényeket gyárt

   Aki már rakott össze Ikeás konyhabútort, az ugyan elég távolról, de nagyjából képben van. Azzal a különbséggel, hogy ott ha mondjuk szekrényajtót akar cserélni az ember, akkor nem kell szétbontania a fél szekrényt, ha pedig szagelszívót is akar, akkor nem kell ajtót cserélni. Közben megvan az egész jó analógia, a lestrapált Salgó-polcok ilyenek, mint ezek újonnan

   na most itt a lehetőség gyakorolni. A hasbaszúrás alanya pedig a kereskedelmi képviselő volt, aki diadalittas arrcal dicsérte pont nekem azokat a szarokat, láthatólag komolyan azt hívén, hogy ennél nagyobb világcsodáját még nem hordott hátán a föld. "Mert még nem láttál normálisat"-voltam kénytelen közölni vele, és eltávoztam, mert még egy szó és a belei között vagy a szemében forgatom meg a csavarhúzót. De már megnyugodtam.

2005. 09. 11.
   Cseng a telefon, a gyerek ráront és felveszi. - Na helo! (hányszor megmondtam már neki, hogy mutatkozzon be, nem mindig a nagymami telefonál)
- ...
- Ifjabb F99 vagyok. (Ez az! Meg fogom dicsérni)
- ...
- Apa? Éppen kakil, de ha kijön, megmondom neki. (Lehet, hogy mégsem dicsérem meg)
- ...
- Jó, ahogy abbahagyta a kakilást, szólok neki. Szia! (Kösz, fiam.)

   Sikerült végigfosnom a napnak azt a részét, amit nem aludtam át. Velkopopovicski Kozel, kb. 130 Ft-nak megfelelő koronáért, ez elég tisztességes. Szlovákiai magyar együttes, amely régi Bikinit ad elő, az is tisztességes, bár nem ütötte meg azt a szintet, amin anno a Vajdaságban sírva röhögtem, "Näm läszäk sohasäm a jáátíííííkszeräd"

   arról csak töredékes emlékeim vannak, mentünk valami faluban, az ebek rákezdtek, én pedig ordítva csendesítettem őket, hogy ne ugassatok, ti szerb kutyák, ekkor gyorsan belém öntöttek még két-három felesnyi birsalma-pálinkát, csak kussoljak már

   aztán az énekes hátraesett az erősítőbe, amit a basszusgitáros hónapokon keresztül barkácsolt össze, na az azért mívesebb volt. Bocsánat, de fosnom kell.

2005. 09. 09.
   Van egy kinceckém, de bassza meg, másfél hete nem jutott összefüggő negyedórám arra, hogy beszkenneljem. Majd.

   A K&H egyre kreténebb fejű fiatalokkal reklámozza magát. Őszinte önvallomás lehet

   Kollégám szerint a fia próbálkozott náluk, mivel a gyerek kicsiben játszik, tízezer forintot akart náluk elhelyezni egy évre. A tízezer forint egy év alatt alles zusammen huszonnyolc forintot hozott volna a konyhára. Ezért a gyerek okosan döntött és inkább átment valami takarékszövetkezetbe, ahol összejött a háromszáz forint

   hogy ide csak az tegye a pénzét, aki veleszületetten hátrányos helyzetű. Mivel a konzervatív, megbízható bank képe

   nem csalogatja eléggé az ügyfeleket, nyitni kell a fiatalok felé.

   Meg persze a Kulcsár-ügy is eléggé gáz, nem tudom, beszéltek-e az Auth Henrikkel, hogy a macit sárga háromszögre cserélve mennyivel lett prosperálóbb a biznisz

   Nem tudom, az osztálypénzes buli (2003. 07. 25.) bejött-e nekik, mindenesetre az új logóról

   nekem kettő dolog jut az eszembe, attól függően, jobbról balra, vagy balról jobbra nézem-e. Valamiért én a körről a kuncsaftra asszociáltam, a gödörről meg a bankra. A hivatalosan beismert úszó emberhez

   Egy nagy cég marketingosztályán barangoltam éppen, amikor a következő telefonbeszélgetésre lettem figyelmes:
- ...á, szóval megvan az új akciós telefontarifa neve!
- ...
- Nagyszerű, akkor a szokásos...?
- ...
- Jó, szólok az Ágikának, hogy utalja a névért a százötvenezer forintot. Szervusz!

   Bazmeg, ennyiért én két nevet is kitalálok.

   nekem nincs meg a kellő absztrakciós képességem. Szóval
1.) jobbról balra: Ha sok a pénzed, mi rögtön lenyúlunk belőle egy adagot, aztán ha ki is kapaszkodsz a gödörből, a lejtőn lefelé már nincs megállás.
2.) balról jobbra: Ha azt hiszed, hogy gyűlik a pénzed, mi segítünk ezen. Aztán csak egyre nehezebb lesz a dolgod, köcsög kis Sziszifusz.

2005. 09. 07.
   A mai nap tanulsága, hogy azért van minden gyártónak meg ilyesminek egyszerű tanfolyama, a Csicsónak meg akadémiája, mert a Csicsóhoz az kell. Mivel a hosszas bénázás után a kuncsaft vett egy Csicsórútert nagyonsokért, adott volt a feladat, hogy azt kell felprogramozni. Hallatlanul egyszerű feladat, ADSL, bele egy csipet portátirányítás, sztannyi. Olvastam az okosságban, hogy van benne webes felület, hát akkor már olyan nagy baj nem lehet, mondtam magamban.

   Kb. két óra elteltével ebben már nem voltam olyan biztos, ennyi kellett, hogy menjen az ADSL, mert úgy el van dugva a sok szirszar közé. Ez a baj azzal, ami sokat tud, hogy sokat is kérdez. Mintha a pincér az étteremben állandóan visszajönne, hogy kacsa-, liba- vagy kolbászzsírban, kanállal vagy villával felverve, hány fokon, kurva anyád, én csak rántottát kérek négy tojásból, azt hozd már, ne kuncsorogj, hogy azt is mondjam meg neked, szegedi vagy kecskeméti paprikát szórjál rá. Még négy óra kellett, hogy rájöjjek: ami az összes többi gyártónál bennrő ki, az a Csicsónál kinnrő be.
   De ettől pörög a biznisz, konkrét információ -az is van, csak nem túl sok- helyett az interneten annyi Csicsó-könyv és -tanfolyam van, mint égen a csillag, ha valakinek nincs türelme ennyit baszakodni, inkább befizet egyre, vagy megfizet valakit, aki tudja, hogy mi a csalás benne.
   Egyre rosszindulatúbb leszek, már azt is ki merem jelenteni, hogy azért van minden komoly helyen Csicsó -és azért kurva drága-, mert azt még mindig körbelengi a titokzatosság, ugyanúgy, ahogy hat éve a PC-t, amihez most mindenki ért. Már amennyire. De egyáltalán nem az a szenzáció, mint anno. Csicsót venni egyszerűen sznobság, magamutogatás, mintha egy húszméteres limuzint venne valaki csak azért, hogy megmutassa, hogy még sofőrre is van pénze.

2005. 09. 06.
   Még mindig nem sikerült vépéennt csinálni sehol, de már volt egy telefonszerelésem, meg konstatáltam, hogy a négyből kettő az elég szar arány. Mármint hogy négy Linksys routerből kettő aránylag szar. Az egyiknek nem tetszik a csomagoknak úgy a fele, aztán mint a Gyuri postás, ki is dobja őket menten. A másiknak meg mondi az ember a kompúteren, hogy nosza, tracert index.hu, erre a router rebootol egy jóízűt. De nem kizárólag az indexet utálja a szerencsétlen, az origót is, meg bármi mást. Viszonzásul most már én is utálom az ő fajtáját. A Cisco miért járatja le magát azzal, hogy ilyeneket vesz meg és adja a nevét hozzá? Sziszkónénak három lánya. Ezentúl csakis Csicsónak fogom ezeket nevezni.

   Nejem eredetileg wellness-napot akart tartani, kozmetikussal, fodrásszal. Helyette fitness-napot tartott, mert eszébe jutott, hogy ma jönnek az óvónénik családlátogatásra

   vö. egyik férfi-női különbség: nem kell kitakarítani, ha jön a villanyóra-leolvasó

   ezért mindent leporolt, fel- és kimosott, letörölt, mittudomén még mit csinált

   dehogynem, az asztalomon is rendet rakott, emiatt fogalmam nincs, a csaptelepből kiszedett, szétbontott alkatrész négy apró bizbaszából hol van kettő

   aztán este fél nyolcra, mire kibaszottul éhesen hazaértem a nagy vépéennezésből, már elég kókadtan etette az óvónéniket. Egy darabig igyekeztem nem megszólalni, mert így biztosan nem mondok rosszat, csak csipegettem a frissen beállított gyümölcstálból. Aztán amikor az egyik óvónéni tréfásan megjegyzte, hogy a nagy családlátogatásokban magára szedett pár kilót, "bocsánat", mondtam, majd magam elé húztam a tányérját. Nejem szemvillogtatására pedig közöltem, hogy most életeket mentek: egyrészt a magamét, másrészt az óvónéniét. Meg ővele is jót teszek, mert kevesebbet kell mosogatnai. Meg a temészet is kevésbé károsodik. "Úgyhogy nyasgem" villogtattam én is a szemem.

2005. 09. 05.
   Ennyire elbaszott napom is régen volt, amikor túlórázva sikerül alig csinálni valamit. Már reggel gyanús volt, amikor épphogy beérkezve a főnököm letámadt, hogy csináltam-e már vépéennt.

   Nem fogom elmagyarázni, az eset szempontjából teljesen lényegtelen, hogy ez a vépéenn ezmiez. Amikor az ember bélszínt zabál, nem fontos tudnia, hogy a marhát agyonlőtték, szíven szúrták, lekaratézták vagy halálra csiklandozták

   Persze, mondtam, esténként a kakaó mellé mindig ilyet eszek. No, akkor itt van ez az ember -mutatott a mellette álló emberre, akit még sosem láttam, pedig állítólag nálunk dolgozik-, melléállsz és ahová mutat, oda organizálsz neki egy vépéennt. Jó, mondtam beletörődve, mert már akkor megéreztem, hogy ölég keserves napnak nézek elébe.
   Mivel azonnal indulni kellett, álltam egy órácskát, mert még ez kell, még az kell. Közben próbáltam érdeklődni, hogy mi a lófasz is ez az egész, hová megyünk, ilyesmi, de mindenhonnan lepattantam, mert mindenki idegesen rohangált. Jó, akkor sodródjunk az árral.

   Elmentünk nagyonmesszire, ott voltak azok, aki megmondták, hogy először el kell menni másfelenagyonmesszire és ott kell vépéennt csinálni. Aztán visszajönni, és csak aztán itt is. Elmentünk másfelenagyonmesszire, ahol az alkalmazottak ostobán álltak, mert tegnap odamentek a cég nagyonmesszire levő telephelyéről, az utolsó szögig mindent leszereltek és elvittek. Mi meg ott álltunk, hogy akkor most vissza kell menni, összeszedni, amit leszereltek (így ott semmi nem marad) és megint idejönni és újból felszerelni. Délután ötre sikerült mindent a helyére tenni és akkor még szó sem volt vépéennről. Szeretem az ilyen szervezéseket.

2005. 09. 04.
   Kicsit távolabbi ismerősöm meglehetősen merev elvekkel rendelkezik, de mivel ezeket az elveket nem tukmálja rá másokra, ezért tisztelem. Meg másért is. Példaként a minapi társalgásunkat idézném.
- Képzeld, az asszony a tegnapelőtt hazahozott egy macskát. Rettenetesen nézett ki, félig kopasz volt.
- És mi lett vele?
- Nekiszaladt egy szőlőkarónak.
- Többször is?
- Á, elég volt egyszer.

    Nekiálltam a pincében falat bontani, mert vizesedik, gyerek pedig jött le segíteni. Mivel ráértem, hagytam, hadd kínlódjon, nem is hiába, amikor ráejtette a kétkilós kalapácsot a lábára, mégis inkább festeni akart. Kis alku után rávettem, hogy a garázslejáró falát fesse be, mert azért nem kár. Kiraktam neki mindent, rövid bemutatót tartottam, aztán ő jött. Három perc hengerelés után létrát kért, még három perc után pedig hosszú nyelet, mert a létráról állandóan le kell jönni. "Látom, fiam, irodista leszel"-sóhajtottam, aztán rittyentettem neki hosszú nyelet.
   Azzal már elvolt öt percet, majd közölte, hogy mindjárt jön és eltűnt. Mivel kezdett beállni a festék, szépen elmostam a hengert, az edényt, az ecsetet, éppen nekiálltam volna ismét kalapálni, amikor megjelent, hogy akkor folytatná. Öntöttem neki újból festéket, aztán már csak nejem halálsikolyára figyeltem fel, aki lejött a pincébe megnézni, mit ezermesterkedünk és meglátta a gyerek szép új és eredetileg zöld, de akkorra már félig fehér nadrágját. Szóval nem sokat haladtam, de a délelőtt jól eltelt. Nejem elújságolta, a munkahelyén az egyik friss apuka hogyan nevezte el gyerekét.
- Kellner Bence Ferenc.
- Rendes gyerek lehet - válaszoltam, majd egyszerre kezdtünk el mekegni.

2005. 09. 02.
   Holnap el kell menjek kötélboltba. A két tél alatt a kerti hinta kötele annyira elgyengült, hogy amikor most nejem beleült, menten le is szakadt a fenébe. A visításra ballagtam ki, majd jólnevelten azonnal elkezdtem szidni a kötelet, milyen ócska egy darab. Aztán persze csak nem bírtam ki, hogy oda ne dobjam nejemnek, hogy vacsoráznia a hintázás után kellett volna.

   Most a kardozás van soron, mivel Pán Péter kardozik Kampó kapitánnyal, nekem is kell a gyerekkel. Érdekes módon nekem mindig az a kajla szamurájkard jut, ami már attól elhajlik, hogy tartja az ember, míg a gyerek a masszívabb villogóssal van, ami közben suhintó hangokat ad ki magából

   olyan vele a gyerek, mint egy ZS-kategóriás kung-fu film főszereplője, aminek ugye még a nézését is suhogás kíséri

   és közben fenyegetni is kell egymást, "most megkapod, te gonosz kalóz", "Nem hagyom, hogy kiszabadítsd Wendyt", ilyesmi. Szerencsére a gyerek annyiban liberális, hogy időnként ő a Kampó kapitány, ebben az esetben teljesen nyilvánvalóan Pán Péter fogja megszívni a faszt, mert a szerepcserével kardcsere nem jár.

2005. 09. 01.
   Visszakaptam a kocsimat (odavolt szervizben), alig ismertem rá, mert lemosták kívülről és sajnos belülről is. Nagyon nettül néz ki, viszont hogy a műszerfalat Bagarollal pucolták, az is biztos, már ajtónyitáskor megvan az az érzés, hogy egy kurva nagy cipőbe ülök bele. Persze még mindig jobban jártam, mint az a kollégám, aki egy teljes üveg folyadékos kocsiillatosítót borított bele az autójába, még egy hónap múlva is csak tekergettem a fejem, hová dugta a teli zsák Wunderbaumot.

   Idáig igyekeztem elkerülni az IBM Directort

   ez olyan menedzselőprogram. Tényleg olyan, mint a hús-vér menedzser. Odarakod valahová, hogy aztán lehessen vele a mindenféle dolgokat messziről baszogattatni, kisebb-nagyobb sikerrel. Megígér mindent, aztán nem mindig jön neki össze, időnként külön kérvényt kell benyújtani, idióta kifogásokkal áll elő, ilyesmi

   de most muszáj volt kézbe vennem. Teljesen nyilvánvaló, hogy a programot egy olyan team csinálta, amelynek a tagjai szinte soha nem beszéltek egymással. Hol jobb egér-előugró listából kiválaszt, hol a felső menüből legördül, hol az egyes elemeket egymásra rángat. És ez még csak a kezelőfelület. Persze javás, hogy teljesen hordozható világszabvány legyen, ennek ellenére igazán kizárólag vindózot meg linuxot támogat, de mivel ugye java, ezért ezt a kettőt is igen szarul és lajhármód.
   A kávé pedig még mindig szar.

   Hálistennek a gyerek hamar elvesztette az érdeklődését a dugóspuska iránt. Természetesen ebben az én kezem is benne van, direkt nem mutattam meg neki, hogy ebből azért mirelit borsót, kavicsot, ilyesmit is ki lehet lőni. De így nem leszek kénytelen törést okozni a puskában, ezzel a gyerek lelkében.