2006. 04. 28.
   Már jól vagyok, köszönöm, tulajdonképpen zenének a "Nem bírom a gyűrődést" kellett volna betennem (A. E. Bizottság), de még maradt valamennyi önkontrollom.

   Egy csipet nyugat. Telefonáltam az öntözőfej-forgalmazónak, hogy mit lehet tenni a szar szórófejjel. Egy kis hölgy elcsipogta, hogy be kell vinni, a kollégák megszakértik, aztán lesz, ami lesz. Húha, ezt már ismerem, szúrós szemmel kiderítik, hogy belefosott egy vakond és az nem garanciális meghibásodás. Felkészültem számlával, garancialevéllel, telepítési tervvel, anyakönyvi kivonattal, ügyvéd névjegyével, valamint pár, tükör előtt elgyakorolt, először csak enyhén epés, majd dagadó homlokerekkel ordított mondattal.
   Bent a kolléga úr kézbe vette a szórófejet. "Mi a baja?" kérdezte. "Nem forog." "Aha." Hátrament a raktárba, kicsit motozott, gondoltam, most szedi szét és tömi tele vakondfossal, már készítgettem az egyes számú epés mondatot, spannoltam magam, hogy két percen belül leordítom a haját.
   Aztán kijött egy újjal, a kezembe nyomta, "Viszontlátásra" közölte még elbocsátólag. Ilyen ostobán már rég álltam. "És valamit aláírni, jegyzőkönyv, anyám neve három példány, valami, akármi?" Erre ő nézett értetlenül.
   De már jól vagyok, feldolgoztam ezt a sokkot is.

2006. 04. 25. v2.0
   Még tart a hétvége, teljesen megkattantam, mindenkit ordítva hajtok el a közelemből. És nem értem, miért. Illetve értem, nagy nehezen rászánom magam, hogy punnyadás helyett nekiálljak nagyon nemszeretem dolgokat csinálni, erre elém állnak, kérnek valamit, vagy kérdeznek, ezt tűröm most a legrosszabbul. "Micsinálsz?" hangzik el, amikor ásóval a kezemben egy földkupac mellett próbálom nem még jobban tönkretenni a kurvadrága szórófejet, ami teljesen nyilvánvalóan három napja nem forog, csak meredten néz maga elé és úgy pisál.
   Persze csinálhatnám úgy is, hogy egy mondatban előre összefoglalom, hogy most ásni és átkozódni és spriccelni fogok, legyen szíves mindenki magamra hagyni. De ez nem jut az eszembe, így utóbb hagy mindenki magamra. Persze halálra sértődve.
  Kicsit félek magamtól. (Sajnálom, a jó zenék elfogytak, jönnek a rosszak)

2006. 04. 25.
   A lájtos kólánál van szarabb, a buborék nélküli, meleg lájtos kóla. Annál lejjebb pedig már nem tudom mi van, kizárólag az emésztés témaköréből tudnék példákat hozni.

2006. 04. 24.
   Egész hétvégén valami hihetetlenül mísz voltam, ha nő lennék, tuti rám fogják, hogy menstruálok. Kezdődött az egész azzal, hogy nyírjak füvet, de szegélyestül. El boltba gyepszegélynyíróért, a legtöbb időt a pénztárnál töltöttem, már ezen úgy felbasztam magam, mintha nem lett volna előttem az egész szombat.

   Azt hiszem, ezt egyszer már mondtam, de törvényt hoznék, hogy aki kétezer forint alatt kártyával mer fizetni, azt le lehessen lőni. Hülye picsa a hatvanforintos kiscserepes nemtommiből vesz egy raklapnyit (persze mindegyik más, hogy ne lehessen gyorsan beütni, ráadásul gondosan kiválogatja azokat, amelyeken nincs vonalkód), aztán kártyával fizet, ami plusz két perc komótos társalgást jelent
   Jó, persze, a kártyával fizetés helyett be lehetne tiltani a kurvaszar betárcsázós kártyaolvasókat is, de akkor nem lehetne lelőni senkit a pénztárnál

   Otthon pedig a gyerek megkérdezte, hogy a pótdamilt (szorosan feltekercselt) vajon kinyithatja-e. Határozott nemleges válaszomra haladéktalanul hozott egy ollót és amikor nem figyeltem oda, szétnyírta a tartógumikat, így a tekercs azonnal kezelhetetlen gubanccá ugrott szét, amit később a macska még megkócolt egy kicsit. A gyereket bezavartam a teraszról, a macskát meg lerúgtam.
   Délután megkaptam, hogy be kellene indítani az öntözőrendszert. Jó mondtam, ezzel egyidejűleg gyerek kérdésére, hogy áthívhatja-e a szomszéd gyerekeket, határozottan mondtam, hogy NEM, mert mindjárt spriccelés lesz. Öt percen belül nálunk voltak a szomszéd gyerekek, szomszédasszonnyal együtt, akit nejem kitörő örömmel üdvözölt. Három órát ültem, hgy takarodjon már mindenki haza a picsába.
   Este nyolckor sikerült nekikezdenem, kilenckor még ott pancsoltam a sötétben, mert egy eldugott homokszűrő kibaszott velem. Nejemnek, aki kijött, hogy mikor jövök már vacsorázni, csak annyit sziszegtem oda, hogy "Meghalsz te is, bazmeg".

   Dzsaszgoöhhedná.

   "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2006. 04. 21.
    Miközben szépen sorban szabadítottam meg a szomszédasszonyt az ilyen-olyan maradék italaitól (egy üveg sör, kb. negyed deci barack, üvegaljányi martini, harmad üveg bor, pohár pezsgő stb.) kénytelen voltam hitvitába szállni a szomszédasszony szomszédjával, aki kertelés nélkül rákérdezett, kire szavaztam az első fordulóban.
   Gondban voltam, mert ha nem vallok színt, akkor gerinctelen köcsög vagyok, viszont békében ihatom meg a még fél tálcányi üveg alján levő eztazt. De -gondoltam meg magam- végül is megihatom én azt aközben is, hogy próbálnak megtéríteni, legalább testközelből ismerem meg a másik fél álláspontját, esetleg lehet kérdezni is. De nem jutottam semmivel előrébb, illetve még csak a tálca negyedénél tartottam, amikor már meg kellett állapítanom, hogy ez terméketlen dolog lesz, szó szerint (és a jelek szerint fogalom nélkül) megkaptam mindazt, amit a plakátokról már úgyis tudtam (X százalékkal élek rosszabbul, véreinket kizárjuk az ország testéből, egy mandulaműtét háromszázezer forint lesz stb.) Akkor adtam fel végképp, hogy most bármi értelmes dolgot is hallhatok, amikor ultima ratióként megkaptam a költői "És azt tudtad, hogy a Szadesz tele van zsidóval?" kérdést.

   Halál faszára menet éppen bekapcsolt rádióban a dicső hír: Budapesten asztalihoki-világbajnokság lesz. Gyorsan félreértelmezve a dolgot elgondolkodtam, de öreg lettem, az én időmben az ilyesmit legfeljebb a takaró alatt csináltuk. Most meg már az asztalon. És világbajnokság!

   Azokat a játékokat, amikben kizárólag checkpointos mentés van, nem szeretem. Azokat, amelyekben a checkpointok szar helyen vannak (átvezető jelenet, sokellenfeles-darálós, majd főszörny kombó _előtt_), még kevésbé szeretem. Azokat pedig, amelyek a checkpointot kilépés után nem töltik vissza, egyenesen gyűlölöm, mert mi a véreres lófaszért kell nekem együltömben végigtolni egy pályát? Godmode, a kurva anyátok.

2006. 04. 18.
   Az miért van az, hogy az ilyen-olyan díjakat nyerő magyar pornószínésznők szinte kivétel nélkül kiélt, de jól karbantartott negyvenes kurvának néznek ki? (A kézenfekvő választ most tegyük félre.) És akkor milyenek lehetnek azok, akik nem nyertek díjat?
   Ezt most csak azért kérdezem, mert ha az ember végiglapozza a machomediát és megnézi a vén csatalovakat nagy klasszikusokat meg az üdvöskéket, simán klausztrofóbiás rohama lesz, ezzel egyidejűleg még jobban felnéz a pornóiparban dolgozó férfiakra.
   Maya Gold meg átment a reklámiparba, a Soroksári úton befelé az Agip-kút mellett mint szivacskefés autómosó szerepel egy europlakáton.

2006. 04. 17.
   Húsvét esti szendvics: két nyöször közt egy hörgés. Locsolás sikeresen szabotálva, berúgás sikeresen nem. Szaccsapörfikdéj. Este még homokoztam is a gyerekkel, holnap majd megcsinálom a homokozó kidöntött oldalát.

   Láttam, hogy a PC-Guruban a mellékelt teljes játék a Scrapland, ki is basztam azonnal a kukába a DVD-t. Errefel azt olvasom a papíros részben, hogy a cikkíró-bajnokság önjelöltjeinek az írásai is rajta voltak, pedig kíváncsi lettem volna.

2006. 04. 13.
   Függetlenül pártoktól, igazából egy embernek örülnék, ha benne lenne a kormányban. Tudomásul venném, hogy pár évig nemtomhány százalékkal szarabbul élnék, abban bízva, hogy később lesz miből élni. Az illető lenne a pénzügyminiszter. Egyszer már volt egy darabig, úgy hívták, hogy Bok*** Laj** (nem írom ki teljesen, mert megdobálják kővel a szervert). Alternatíva: Kupa Mihály. És persze még így sem biztos az egész, a TB-költségvetés hatalmas volta (ugye nagyon sokból nagyon sokat lehet kikanyarítani) borzalmas ellenérdekeltséget gerjeszt, már ami a rendbetételt illeti.

   Nejemnek évfolyamtalálkozója lesz, ez nekem sok kilométert jelent autóban. Szegény nem hajlandó egyedül menni, este még mindig rezgett. Reggel ugyanis ült egy dugóban, amit járókeretes nénikék előzgettek és békésen susmust írt. Így nem vette észre, hogy előtte lett öt méter szabad hely, azt sem, hogy mögötte pedig a kamionos türelmetlen lett, és közvetlenül mögé gurult. Aztán azt már észrevette, amikor a kamionos megnyomta a ködkürtöt. Majdnem kiugrott a szélvédőn, ha az ablak nincs feltekerve, biztosan a bokrok közé vágja rémületében a telefont. Szóval most egy darabig én leszek a sofőr.

2006. 04. 11.
   Táncórák kezdőknek és haladóknak.

   Szakmailag kompetens egyének állítják, hogy egy dal akkor ragad meg igazán, ha a refrénje egyszerű és sokszor van ismételve. Az a legjobb, ha a nóta eleve a refrénnel kezdődik, sőt az egésznek a legcizelláltabb foka az, amikor a refrénen kívül nincs is benne más. A felsőfok kivételével ékes példája ennek pl. a "Napfény járja át a szívem újra, csak egy szál bikinit hoztam el az útra".

   Namost. Vegyük elő a hare krisnát, mint kiválóan mantrázható dalt, ez rendesen ki van próbálva, üt, ahogy kell. Hogy kicsit vidámabb legyen, pár moll akkordot cseréljünk ki benne dúrra, a szöveget persze magyarítsuk. És készen is van a kiválóan üvölthető refrén.

2006. 04. 10.
   Nejem szerint az új nemzeti gyászszín a narancs, legalábbis náluk bent nagyon lehetett látni, ki Fidesz-szimpatizáns, legszebb az az asszonyka volt, aki a férje halála óta kizárólag feketében járt, kivéve a mai napot. Ne legyünk rosszindulatúak, biztos pont most telt le a gyászév. Mondtam neki, hogy ez csak náluk volt így, például nálunk nem lehetett semmit észrevenni, ugyanúgy mindenki a szokott pufajkájában, sujtásos mentéjében, vagy szakállasan jött be.

2006. 04. 08.
   Királyi 1-esen megy a 9 és 1/2 hét, én pedig nosztalgiázok, nahát, a miki rurkinak még volt mozgathatós arca, a kim baszinger is milyen frappáns beszélő névvel rendelkezett, mondjuk a neve azóta nem változott. És ez volt az első élményem, hogy egy film és egy könyv mennyire másról tud szólni.

   Kika parkoló,

   ágyban alszok! Megvan minden alkatrész. Meg még egy kicsivel több is. A hiányzó sarokvasak egybe voltak csomagolva pár más, már meglevő alkatrésszel, meg eleve kaptam pluszban egy oldallapot. Megkérdeztem, ne hozzam-e vissza azt a fél szekrényt, amit kaptam bónuszban, de csak rázták a fejüket, nehogy kavarjak, ami ki van adva a raktárból, az ki van adva, csak baj lenne belőle. Egy nagy tüzet kéne rakni

   autóhoz közelítve kutyagörbe mentén közelített egy kislány. Jó helyzet- és vallásfelismeréssel már nyolc méterről mondtam, hogy nem veszek ócsóért Bhagawad-Gítát. Akkor segély. Sajnos lévén kikeresztelkedett görögkeleti mormonzsidó, a vallásom tiltja, hogy támogassam a krisnatudatúakat. Itt kicsit megrándult az arca, de még utánam dobta, hogy ő nem maguknak, hanem a szegényeknek gyűjt.
   Erre lett volna egy igen hosszú válaszom, de inkább a rövidet választottam ("nem"), a kocsiban viszont még pufogtam egy darabig. De aztán lehiggadtam. Valószínűleg arról van szó, hogy a kunyerálás sokkal jobban jövedelmez annál (ráadásul adómentesen), minthogy bemenjen a mekdonácba, ahol mindig van felvétel, és ami után havi hetvenezer forintot adhatna a szegényeknek úgy, hogy az adójával támogatja az betegeket meg a nyugdíjasokat

   meg az egészséges gazdagokat is, de ez más téma

   sőt év végén egy százalékot nyomhatna saját egyházának, amit az szintén elkölthetne a szegényekre. Vagy a vallása tiltja a normális munkát.

2006. 04. 07.
   Na lélekkurkászok, azt magyarázzátok meg nekem, hogy a picsába tudom a "találkozó átkerült április első hetére" félmondatból

   szám is volt benne, mégpedig az, hogy 6, de én a számokkal nem foglalkozom, mert azok nem hazudnak és így önértékelésemen, amely jobbára a magamba szuggerált hazugságokon alapul, jelentős csorbát ejthetnek

   kikövetkeztetni azt, hogy "péntek?" Vagy ezzel menjek inkább az ornitológiai szakrendelésre?

2006. 04. 06.
   Kánya Kata a fix.tv-ben vezet műsort, valami betelefonálós-párkeresőset. Nem bír elszakadni ettől a vonaltól, pedig nem megy neki, bármennyire próbálkozik. Legutóbbi ilyes emlékem vele (amivel el is kapálta magát nálam) valami ősrégi kereskedelmi tévés műsor volt, nem emlékszem a címére, ami vagy csak egy adást ért meg, vagy csak többet nagyon nem kívántam megnézni belőle.
   Úgy indult, hogy (így a reklámelőzetes) szókimondó, gátlások és tabuk nélküli, valódi éjszakai műsor. Fel is lelkesültem, végre valami kufircolós program anélkül, hogy a Private Goldra elő kéne fizetni, ez az, kereskedelmi tévézés rulez, végre valaki rájött, hogy nemcsak Öveges professzorral lehet tömegeket a tévé elé ültetni.
   De beszélgetős műsor volt, valami meghívott nőszemély kirakta az ilyen-olyan műfaszokat az asztalra, hogy a téma itt van, társalogjunk a szexuális életet támogató eszközökről. Katánk pedig óvatosan, két ujjal (látszott rajta, hogy legszívesebben hozzá se érne) megemelte az egyiket, majd megvető ajakbiggyesztéssel és messzemenően undorodó hanghordozással

   ami a jelek szerint nála alapállás, ebben a betelefonálósdiban is valahogy mindig benne volt, hogy "mit baszogatsz engem a nyomoroddal, kisköcsög, aki nem tudja saját maga megoldani a becsajozási problémáit, az recskázzon gericferdülésig"

   feltette az első, szókimondó, tabuk és gátlások nélküli kérdést: "Mi ez a gusztustalanság?"

2006. 04. 05.
   Régebben elszidtam a taljánokat, micsoda trehány egy banda. Bezzeg a németek. Vagy az amerikaiak. De most konkrétan a németek.
   A szép új szobabútornak volt egy hibája, hogy hiányzott belőle egy darab. Illetve egy csomag a sokból. Ma ez megjött, teljes a készlet. Szinte, mert ebből az utolsó csomagból két tétel hiányzik: az a két hatalmas sarokvas, ami összetartaná a cuccost. Gratulálok. Mi a lófasz van, kedves német testvéreim, a vietnami csomagoló ócsókiskorúak nem tudnak olvasni, vagy a török vendégmunkások keze ide is betette a lábát, vagy magatok kurvultatok el ennyire? Mi ez a züllés, mi lesz így? Mindjárt kiadjátok az első pótlapot "a német humor ezeréves történeté"-hez?

   Utána Tesco. Félálomban tologattam a kocsit, nejem a konyhaosztályon nézte, mire lehet lőni.
Nejem félhangosan: "Hm, palacsintasütő... hm, kislábas... hm, muffintál..."
Én felriadva: "Nem, nem igaz, moft nem fingtam!"

2006. 04. 03.
   Ne nézzetek, nem félek. Nem. Tadadadadadadada.

   A régi szobabútor fele a pincében lapraszerelve várja a lomtalanítást, a másik fele reciklálva könyvespolc. Szoba kifestve, mégpedig csíkosra, egy elsőéves szobafestőtanonc körberöhögne, ha látná. Hálistennek eddig csak a nejem látta

   ő az oka mindennek. Valami egészen sötét árnyalatot talált ki, a boltos magyarázta el neki, hogy ha olcsó diszperzitet akar, akkor ahhoz venni kell nagyon sok rohadt drága színezőpasztát, vagy van az alapból drága festék. Amiből van kétféle: amit elég egyszer felkenni és frankón fed, de az nem keverhető, van, amilyen színű van és kuss. A másik pedig bármilyen színű lehet, cserébe két rétegben, igen precízen kell felvinni, különben jönnek a zebrák párzani, mert otthon érzik magukat. Sajnos nálunk a precízség eleve kérdéses, mivel a precíz mesterek úgy rakták föl a gipszkartont, hogy ha vízszintesre fordítanám és nekiesnék kékkel-zölddel-barnával, minden külön barkácsolás nélkül meg tudnám csinálni rajta a Kárpát-medence hegy- és vízrajzi modelljét. Sima festőhengert végighúz rajta az ember és megvan az absztrakt sorminta

   de ő egyáltalán nem nevetett. Meg a gyerek, de neki meg tökmindegy.
  Összeraktam a szép új bútort is. Tuti Rubik Ernő tervezte, az összerakási segédlet pedig csont nélkül mehetne egy rejtvényújság mellékletébe. Azzal kezdtem, hogy két órát csak nézegettem és találgattam, hogy mi micsoda.

   Az izomra gyúrós hétvége után pedig az agyra gyúrós hétfő. Van olyan IT-szolgáltató cég, amelyek munkatársai titokban a filmforgalmazásban dolgoznak. Ők azok az emberek, akik az "alien"-t "nyolcadik utas a halál"-nak fordítják, hogy a magyari ember jobban megértse. Csak így tudom elképzelni, hogyan lesz a "network interface has lost connection"-ból mire ideér, az, hogy "a hálózati kártya elveszett, kérjük a pótlását".

   "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."