2024. 12. 31.
   Büdös kulturálatlan paraszt vagyok, a gyerektől karácsonyra kapott szaké nekem még mindig ugyanaz a kategória, mint a piszkeszósz vagy a szusi: akárhányszor kóstolok bele, csak nem akar jobb lenni. Én tényleg értékelem a japánoknak azt erőfeszítését, hogy valami módon alkoholt állítsanak elő a rendelkezésre álló erőforrásokkal, de hát na. Gondolom, válogathattak a hal, az alga meg a rizs között, hogy miből erjesszenek valami értékelhetőt és hát maradt a rizs. El nem tudom/merem képzelni, pl. az algapálinka menyire szar lehetett, hogy azt mondták: mégis inkább a rizspálesz. Nem tudom, mi Japán jelképállata, de mint annak a nyála. Mondjuk még mindig nagyságrendekkel jobb, mint a vietnámi kígyópálinka, ami mind szagra, mind ízre olyan, mintha Vietnám jelképállatának -bármi is legyen az- a beleiből készítették volna.

   Mostanában egyre gyakrabban jön szembe olyan zenés tecső-csatorna, amiben mind a videó, mind a zene AI-generált. Mondhatni kurva sok ilyen van. Ez már az IoT, az internet of Things 2.0, amikor az adatforgalom döntő részét nem a pr0nletöltés, hanem ezek az automatikus baszok adják, ebbe beleszámítva a spamet is. Azt kellene itt is csinálni, mit a rádiótávközlésnél, hogy kijelölik az ilyen-olyan célú frekvenciasávokat és ha valaki nem arra használja, akkor kimegy a hírközlési felügyelet és feldugja az antennát az illető seggébe, hogy most lehet egy helyett húsz wattal adni.
   Hírlevélküldésre, indexelőrobot-küldésre, SEO-adatbázisépítésre, effélére egy-egy meghatározott IP-tartományt lehetne használni, akinek a cucca nem onnan jön, börtön. Nemtom az IEEE kijelölné azt a szolgáltatót, amin kötelezően keresztül kellene küldeni az ilyen forgalmat, lehetőleg 1Mbps alatti sávszélességgel, aztán azt is lehetne tiltani.

2024. 12. 28.
   Igen, az akár online file-összehasonlító cuccok segítenek. Sajnos -jöttem rá pár dokumentummal később- akkor viszont kevésbé, ha egy használati utasítást ketten is megírnak, és magában a tartalomban ugyan nincs -pontosabban nem kellene legyen- különbség, de kb. semmi más nem egyezik, így mondatról mondatra kell átszitálni az egészet. Oké, vannak közös pontok, mondjuk a "Bekapcsolás", de hogy mind a kettőben benne van-e valamilyen formában, hogy pl. "eső esetén a készüléket kapcsoljuk ki" vagy "csapadék megjelenésekor a gép működtetését ne folytassuk", az már viccesebb. Hagyom is a picsába az egészet, egészségetekre nektek is.

2024. 12. 27.
   Karácsonyi feladat: találjuk meg azt az ismeretlen mennyiségű eltérést, ami két, gyors ránézésére tökugyanolyan, kb. 70 oldalas pdf között van, és amiktől az egyik két oldallal hosszabb, mint a másik.

2024. 12. 24.
   Több előnye is van annak, ha felnő a gyerek. Egyrészt megtanul vezetni, és amikor az ember kicsit szorult helyzetbe kerül, például sikerül bealudni a buszon és az ember arra riad, hogy jaj, túlmentem, le kell szállnom mielőbb. És a leszállás utáni egyre csípősebb hidegben jön rá az ember, hogy lehet, hogy inkább valami civilizációban kellett volna leszállni, mert itt mocsoksötét van, a legközelebbi taxi pedig 40 km az app szerint és az is inaktív így hajnal fél kettőkor. Lehet sétálni hét kilométert, de azt is minek, úgyis mindenki alszik. Na és ilyenkor a gyerek meg tud menteni.
   A másik, hogy rá lehet bízni dolgokat, például felteszem neki a kérdést, hogy milyen vezetéknélküli agybadugós fülest vegyek a telefonhoz és ő elvégzi a házi feladatot, olvasgat, internetezget, összehasonlít vagy nemtommit csinál, de meglepő dolgokkal elő tud állni. Amik általában jók is, bár néha azért favorizál olyan funkciókat, amiket én boomerként nem annyira értékelek, de attól a termék még jó, hogy van hozzá valami hypeilag kötelező blockchaines vagy mostanában AI-s basz.

   Most is rábíztam, hogy családtörténetileg jön nekem némi forintzokkal, de karácsonyra megválthatja valami fancybb whiskyvel. És ismét nem csalódtam benne, jól van, fiam.

   Úgyhogy karácsony pina.

2024. 12. 16.
   Végre egy tisztességes ajándék önmagamnak, vettem egy három alkalmas kuplerájbérletet irodaszéket az eléggé lefingott régi helyett. A keresést nyilván a Herman Millerrel indítottam, de aztán hamar megszerényedtem, akarom-e egy használt autó árát egy székre költeni. De az Ikeával meg a hasonló boltokkal több körön megszívtam már, még a drágább irodaszékeinek, gamerszékeinek is odalesz a mechanikája egy-két év múlva, elkezd lógni a karfa, megfittyed a támla borítása és a merevítőcső direktben elkezdi nyomni a gerincet, ilyesmi.
   Végül, mint annyi más esetben, a használtpiac és az opportunizmus mentette meg a karácsonyt, nem kell új és a legfaszább, elég a használt és nem annyira fasza, de azért elég fasza. Egy Steelcase Reply Air (Fabriqué en France) lett a vége, pont sikerült egy bolti mutidarabot kifognom, most boldogan székelek, egészségetekre nektek is.